Megoldódott a sivatagi gyerekmúmiák rejtélye

A múmiákról mindenkinek Egyiptom és a piramisok jutnak eszébe, holott a legelső holttestek, melyeket ilyen módon tartósítottak, Chiléből származnak, és több ezer évvel idősebbek, mint egyiptomi társaik.

Az azonban, hogy egy olyan kevésbé fejlett törzs, mint a mai Chile területén élő csincsorró, hogyan ismerhette a mumifikálás bonyolult folyamatát, máig rejtély a tudósok előtt - néhány más, hátborzongató kérdésre azonban most választ találtak.

Gyerekeket mumifikáltak először

A chilei múmiák rejtélyével a National Geographic is foglalkozott egy nemrég megjelent cikkében.

Az egyiptomiak hozzávetőlegesen ötezer évvel ezelőtt kezdtek el foglalkozni a holttestek konzerválásával, a legelső chilei múmiák azonban körülbelül nyolcezer évesek, azaz háromezer évvel korábban készültek, mint ahogy az egyiptomiak kifejlesztették volna a mumifikálás bonyolult eljárását.

A régészeket az is meglepte, hogy az egyiptomi hagyományokkal ellentétben a csincsorrók nemcsak az elithez tartozók holttestét tartósították, hanem a törzs szinte valamennyi tagjának megadták ezt a fajta végtisztességet.

A holttestek korának meghatározásakor a régészek még valamit felfedeztek, amire csak nagyon nehezen találtak magyarázatot: a legrégebbi múmiák gyermekek holttestei voltak, vagyis a törzs a legfiatalabb halottain kezdte el kikísérletezni a mumifikálás tudományát.

Az arzén lehet a kulcs

A szokatlanul nagyszámú gyermekmúmiára, illetve arra a kérdésre, hogy miért éppen a csincsorrók indították el ezt a sajátos temetkezési szokást, a régészek sokáig nem találtak választ, most azonban Bernardo Arriaza, a chilei Tarpacana Egyetem egyik régésze rálelt a titok nyitjára.

Arriaza egy újságcikkben olvasott arról, hogy Chilében még mindig sok helyen magas az ivóvíz arzéntartalma, ami többek között vetélést is okozhat. A régész ekkor döbbent rá, hogy a sivatag közepén élő törzs tagjai, akik valószínűleg csak nagyon korlátozottan juthattak ehhez az éltető folyadékhoz, arzénnal szennyezett vizet ihattak - ez pedig jelentősen növelhette a gyermekhalandóságot.

A csincsorrók valószínűleg a gyermekek elvesztése miatti fájdalmukat próbálták enyhíteni a mumifikálás rituáléjával, amit aztán a törzs minden tagjára kiterjesztettek.

Maradtak még kérdések

Ugyan Arriaza valószínűleg megfejtette azt a rejtélyt, ami a laikusok szemében talán a legérdekesebb a chilei múmiák kapcsán, a csincsorrók történetének még mindig vannak homályos pontjai.

Nem tudni például, hogy a törzs, amely főképp halászatból élt, és bőséges élelmet nyert a sivatag peremét átszelő kis patakokból, miért nem a víz közelében telepedett le, hanem a sivatag belsejében, embertelen körülmények között.

Az is különös, hogy az egyiptomiaknál jóval fejletlenebb törzs, akik a régészek szerint nem tartottak háziállatokat, és az agyag- és fémszerszámokat sem ismerték, hogyan voltak képesek kivitelezni a mumifikálás bonyolult folyamatát, melynek során a leletek tanúsága szerint agyagot használtak, illetve műtéti eljárásokat alkalmaztak.

Ahogyan korábban rejtély volt az, hogy mi motiválta a törzset a halottak mumifikálására, ugyanúgy megválaszolatlan a kérdés, hogy miért hagytak fel ezzel a temetkezési szokással. I. e. 2000 környékén ugyanis - miután négy évezreden keresztül szinte minden halottjukat mumifikálták - a csincsorrók egyszer csak felhagytak ezzel a hagyománnyal, és a továbbiakban egyszerűen csak eltemették azt, aki meghalt.

• történelem
• múmia
• régészet
• chile
• Terasz