Barbie-film: nagyobb volt a füstje, mint a lángja? Elmondjuk

Csak a filmre rákeresve is megkapjuk a Google-ban a rózsaszín csillogást az arcunkba, de ez talán már nem is meglepő. Az elmúlt egy-másfél évben tényleg a csapból is az ikonikus Barbie baba folyt.

Talán a Barbie Candy Crush Sagában és a Barbie-logóval ellátott spagettiben csúcsosodott ki az őrület, de kinél hol vannak a határok. Nem vitás, hogy csodálatosan felépített marketingkampányról van szó, ami ráadásul nemcsak a filmmel kapcsolatos várakozást növelte az egekig, de biztos vagyok benne, hogy a babák eladását is rendesen meglökte.

Barbieland menő lett

Sokan felkapták a fejüket, amikor Ryan Gosling elvállalta a Barbie-film férfi főszerepét, az egyik Ken babát, merthogy jó pár van belőle, és mindet így hívják. Kevesen értették, hogy mi a fenét keres egy rózsaszín, csillogó világban, még akkor is, ha Greta Gerwig rendezi a filmet. Tegyük hozzá, ez utóbbi is rejtély volt, hiszen az új generáció egyik legtehetségesebbje. Diablo Cody, a Juno rendezője vissza is dobta a felkérést, mert nem tudta elképzelni, hogy Barbie világáról 2023 követelményeinek megfelelő filmet készítsen. 

Csak fokozta a várakozást, hogy a készítőknek lakat volt a száján, és szinte semmi nem szivárgott ki a filmről. A trailerből aztán sok minden kiderült, ez alapján a történet picit sablonosnak tűnt, fejlődéstörténet, rózsaszínben.

Ahogy mondják, innen szép nyerni. Nézzük hát, milyen lett a Barbie-film, enyhe spoilerekkel, sikerült-e megfelelni az előzetes várakozásoknak.

Egzisztenciális kérdések rózsaszínben

A film sokat akar fogni, és ez szinte sikerül is neki. Rengeteg labdát tart egyszerre levegőben, megjelenik a feminizmus, a toxikus maszkulinitás, az anyaság, a nagyvállalatok, de a reménytelen szerelem is.

A rendezőnő, aki partnerével, Noah Baumbachhal a forgatókönyvet is jegyzi, nagyon óvatosan zsonglőrködik, néha túl óvatosan is. Merthogy Barbie-hoz nem illik a rosszmájúskodás, kivéve, ha Fura Barbie-ról van szó, a filmet meg egyébként is a Mattel szponzorálta, és mégse mondjunk teljesen rosszat a nagyvállalatokról. Állítólag nem szóltak bele, Margot Robbiék, a színésznő producere is a filmnek, kijárták, hogy a Mattel ne nyúljon bele. És ez teljesen hihető annak alapján, hogy a Barbie-t gyártó cég kapja az ívet.

Barbie világában minden tökéletes, minden nap csodálatos, és ez így is lesz, amíg világ a világ, kivéve, ha véletlenül eszünkbe nem jut a halál. Ez történik a címszereplővel, aki elindul autóval, csónakkal, űrhajóval,  lakókocsival és görkorcsolyával, hogy kiderítse, mi áll annak a hátterében, hogy megjelent a combján a narancsbőr. Ezt a szálat nagyon szépen vezeti fel a film, ahogy Ken baba öntudatra ébredését is, aki rájön, hogy a patriarchátus milyen remek dolog, ha az ember férfi, még nemiszerv nélkül is. Igen, erről is szó esik, ez a film nem gyerekfilm.

A való világban aztán kiderül, hogy semmi nincs úgy, mint Barbielandben, és a baba sem hozta el a nőknek a mennyországot, bármennyire is szerette volna.

Szerencsére a rengeteg társadalmi üzenetet kellő adag irónia és vicc lazítja, a film okosan nem veszi magát teljesen komolyan, kiszól a nézőhöz, és az a szórakoztató, hogy a nagyon mély mondanivalót mindig elkenik valamivel.

Margot Robbie szinte Barbie-vá vált, nemcsak a filmben, de a premiereken is, ikonikus szetteket viselt a baba ruhatárából, ez már nem is method acting, hanem annál valamivel több. Aki viszont a hátán - és a six packjén - viszi a filmet, az Ryan Gosling, aki egy idiótát alakít, és azt csodálatosan. Azért az megérne egy misét, hogy ha készítünk egy woke filmet, abba mennyire fér bele a színész kockahasának kitartó mutogatása, de ezzel valószínűleg a leginkább elérni kívánt célcsoport tökéletesen elégedett lesz.

A film szerencsére nem szépeleg, és ha valaki szeretné tudni, hogy mi a baja egy nőnek 2023-ban, akkor menjen el a moziba, mert egészen explicit módon megtudhatja egy remek jelentben, aminek még csak nem is Barbie a középpontja.

• film
• barbie baba
• margot robbie
• ryan gosling
• exkluzív
• kritika
• Terasz