Áder, a pártpolitikus államfő

Václav Klaus, Csehország államfője. Politikus: korábbi cseh miniszterelnök, illetve csehszlovák pénzügyminiszter. Az egyik legjelentősebb cseh párt, a Demokratikus Polgári Párt alapítója, korábbi elnöke és tiszteletbeli elnöke. Szimpatizánsai professzornak szólítják, 1990 óta csaknem ötven díszfokozatot kapott és több, mint 20 könyvet publikált társadalmi, politikai és gazdasági témákról.

Bronisław Komorowski lengyel államfő. Politikus: 2000–2001 között honvédelmi miniszter, 2007 novembere és 2010 júliusa között a Szejm elnöke. Lech Kaczyński néhai lengyel elnök 2010. április 10-i halála után a Szejm elnökeként 2010. július 8-áig ideiglenesen ellátta az államfői feladatokat. Az előrehozott választás második fordulójában, július 4-én államfővé válaszották.

Ivan Gašparovič szlovák elnök. Politikus: 1992-ben lépett  be a  HZDS nevű párba, aminek egyik vezető alakja volt, és nyilatkozataiban részt vett az akkori államelnök elleni politikai hadjárataiban is. Később saját pártot alapított, ami megbukott. Ezután a Comenius Egyetemen dolgozott, ahol számos tankönyvet és tanulmányt írt a büntetőjogról.

Heinz Fischer osztrák szövetségi elnök. Politikus: 1971-től parlamenti képviselő, több ízben az Osztrák Szociáldemokrata Párt frakcióvezetője. 1983 és 1987 között kulturális miniszter Fred Sinowatz kormányában. 1990-től 2002-ig a parlament alsó házának elnöke. Fischert gyakran nevezik hivatásos politikusnak, akinek állítólag soha nem volt közvetlen kapcsolata a való világgal.

Joachim Gauck német szövetségi elnök. Politikus, majd közíró: 1990-ben az utolsó NDK-parlament képviselője, az újraegyesítés után az NDK állambiztonsági szolgálatának iratait feltáró hivatal elnöke 2000-ig. Ezt követően közíróként tevékenykedett.