A tudomány hatalmas tévedései

Még a legnagyobb tudósok sem tévedhetetlenek. A természettudományos igazságokra olykor épp a tévedéseknek, hibás hipotéziseknek köszönhetően derült fény. Mindeközben persze felbukkannak olyan abszurd elméletek is, melyek képtelensége már kezdettől nyilvánvaló. A tévedések ugyanakkor csodálatra méltó következményekkel is járhatnak.

Az abszolút idő és Einstein felfedezése

A korszakos lángelme, Isaac Newton tévúton járt, amikor gondolati építményét az abszolút idő létezésére alapozta. Elméletét csaknem 230 éven át kételyek nélkül elfogadták, egészen addig, amíg az elképzelés hamis voltát Albert Einstein be nem bizonyította. Nem az idő abszolút, állította Einstein, hanem a fénysebesség.

Minél jobban megközelíti egy utazó ezt a sebességet, annál lassabban múlik számára az idő, mely a fénysebességnél egyenesen megáll.

Newton legnagyobb vetélytársa, René Descartes is messze ható következményekkel járó téveszmében hitt, amit azonban - az angol tudóssal ellentétben - a saját korában kevésbé tudott elfogadtatni. Decartes azt feltételezte, hogy az egész világmindenséget éter tölti be, és ez a fény terjedésének közege. Amikor a 19. század elején felismerték, hogy a fény rezgésekből álló jelenség, úgy vélték, hogy terjedéséhez valamilyen közegre van szükség - ez lett volna az éter. Ugyanennek az évszázadnak a végén az amerikai Albert Michelson és Edward Morley kísérleti úton próbálta meg az éter létezését bizonyítani. Az említett vállalkozások teljes csődje vezette el végül Einsteint egyebek mellett a relativitáselmélethez, mely az étert végképp elvetette.

Hibásan kiszámított világvége

Kellemetlen tévedés áldozata lett a tekintélyes német matematikus, Michael Stifel. Eredeti foglalkozását tekintve prédikátor, illetve Luther Márton meggyőződéses híve volt. Matematikai műveiben többek között az exponenciális egyenletekkel is foglalkozott, híressé azonban azzal vált, hogy kiszámította a világvégét: a pontos dátumot 1533. október 18-ára tette.

Ebben az időben ő töltötte be Lochauban a lelkészi hivatalt, és amikor próféciája csődöt mondott, a lochaui mezőn összegyűlt népes tömeg óriásit csalódott benne - a számmisztikusnak pedig egy időre börtönbe kellett vonulnia, hogy számítási módszereinek helyességéről elmélkedjen.

Schiaparelli és a marscsatornák

Giovanni Schiaparelli olasz csillagásznak, a milánói Brera Obszervatórium igazgatójának érdeklődési köre elsősorban a a Marsra és annak felszínének vizsgálatára terjedt ki. Schiaparelli 1877-ben fedezett fel vadonatúj távcsövével vonalszerű alakzatokat a bolygón, melyeket árkoknak nevezett. A képződményeket a népnyelv marscsatornáknak hívta. Emiatt tartották hosszú ideig bizonyított ténynek, hogy a Földdel szomszédos bolygón értelmes élet létezik. Schiaparelli marscsatornáiról csupán az első Mars-szondák derítették ki véglegesen, hogy pusztán optikai csalódásnak köszönhetik létüket.

Üreges és jégvilágok

Hasonlóképpen merész kozmológiai elmélettel hozakodott elő a 20. század elején az osztrák mérnök, a híres színészdinasztia megalapítója, Hanns Hörbiger. Világjég-elmélete szerint a jégeső kozmikus jégbombákból keletkezik, a Tejút jégkristályok gigászi halmaza, a Holdat pedig jégpáncél-bevonat fedi. A nemzetiszocialista Heinrich Himmler a fura teória lelkes hívévé vált. Hörbigernek abban mindenesetre igaza volt, hogy az üstökösök jégből állnak: napjainkban piszkos hógolyónak nevezik őket.

Bármennyire hihetetlen, ennél sokkal abszurdabb elméleteket is kiagyaltak. Az amerikai származású, elismert gyógynövényszakértő, Cyrus Teed 1870-től az úgynevezett belsőföld-, más néven üregesföld-elméleten dolgozott. Teed szerint nem a Föld felszínén élünk, hanem egy üreges gömb kérgének a belső oldalán.

Az optikai törvények ebben az esetben természetesen másképp működnek, ezért nem vehetjük szemügyre egy jó erős távcsővel éjszaka, hogy mit ebédelnek éppen az ausztrálok. A gömb közepén, 6500 kilométer magasságban forog maga körül a nem túl nagy Nap, körülbelül 3000 kilométer magasan kering a Hold, és a csillagok az üreg középpontjában egy kis területen lebegnek. Az egész fantazmagóriában az a tény a legfélelmetesebb, hogy még ma is számos meggyőződéses támogatóval rendelkezik.

Cikkünk megírásában a Reader's Digest Akik megváltoztatták a világot című könyve segített.

• tudomány
• tévhit
• elmélet
• érdekességek a világból
• Terasz