A 3 leghíresebb betiltott magyar film

Az 1945-ös év után nem volt könnyű dolguk azoknak a filmművészeknek, akik őszintén kívánták a világ egy részletét a nagyközönség elé tárni, különösen, ha annak bármiféle köze volt a korszak politikájához és mindennapi valóságához.

Az előzetes cenzúra általában már megszületni sem hagyta a gyanúsnak tartott filmeket, kész csoda, hogy a következőket - bár később betiltották őket - egyáltalán leforgathatták.

Az egyik legnagyobb klasszikus: A tanú

A Bacsó Péter rendezésében megszületett, 1969-es szatíra az a magyar film, melynek lehetetlen megunni, melynek szállóigéit - a magyar narancstól az élet nem habostortáig - máig több nemzedék idézi, illetve, mely a leggörbébb tükörrel játszó dokumentuma volt a kornak.

A Kállai Ferenc legemlékezetesebb szerepét jelentő, gátőrként dolgozó Pelikán elvtárs útját, a nemzetközi helyzet fokozódását és az osztályharc élesedését jó adag öniróniával felvonultató filmet nagyrészt kevésbé ismert, illetve amatőr színészekkel mutatták be.

És, bármennyire is humorosnak vagy épp keserédesnek számít egy-egy momentum napjainkban, az akkori vezetés tagjai közül sokan számítottak érintettnek a témában.

Nem véletlen, hogy elkészülte után rögtön betiltották a filmet, majd tíz évig pihent, mikor is egy külföldi, cenzúrázott alkotásokat felvonultató fesztivál miatt újra elővették. A filmnek egyébként folytatása is készült, melyet 1994-ben mutattak be Megint tanú címmel.

Egy kevéssé ártatlan mese: Eltüsszentett birodalom

Az 1956-os magyar mesefilm cselekményvezetése első hallásra nem tűnik másnak, mint bármelyik hasonló, népi hősökkel tarkított történeté. Adott egy ország, a neve Nekeresd, melynek dölyfös, gonosz és buta királya elrendeli, hogy mindenki halál fia legyen, aki nem mondja, hogy adjonisten, egészségére, amint eltüsszenti magát.

Egy bátor, de szegény juhászról azonban csakhamar kiderül, hogy nem fél a királytól, sőt, hajlandó szembeszállni vele. A király rémuralmának ábrázolása, néptől való félelme, katonai védelme, a nép rettegése, valamint a film eleji itt minden tilos és filmvégi vége a zsarnokságnak feliratok azonban olyan momentumok voltak, melyeket a rendszer nem tűrhetett, így az 1956-os augusztusi bemutató elmaradt. A Banovich Tamás által Török Tamás meséjéből rendezett filmet csak jóval később, a rendszerváltás környékén láthatta a nagyközönség.

Szatíra a Rákosi-éráról: A nagyrozsdási eset

Kalmár László 1957-es filmje a kisvárosi életet és annak fonákságait kívánta a nézők elé tárni, Zenthe Ferenccel, Páger Antallal és nem kevés szatirikus éllel. A történet szerint egy borellenőr érkezik Nagyrozsdásba, a gőzfürdőben azonban miniszternek hiszik. Mikor elterjed a pletyka, sorra kívánnak kedvére tenni a helyiek, ő pedig kegyesen mindent el is intéz nekik.

Mindez azonban jóval több volt tévedések vígjátékánál, a korrupt vezetők és a visszaélések egyben a szocialista rendszer kritikáját is jelentették, nem beszélve a finom célzásokról, valamint a történelmi eseményeket idéző szatirikus párhuzamokról. A film ráadásul a Rákosi-kultusz delén, 1952-ben játszódott. Mindennek köszönhetően betiltották, és csak 1984-ben került a mozikba.

Képek: hu.wikipedia.org A tanú című szócikke; retronom.hu.

• kultúra
• film
• betiltott művek
• Terasz