4 letehetetlen, Nobel-díjas regény

A nők gazdag érzelemvilága és különös érzékenysége a környezetük és a társadalom problémái iránt közismert.

Ez az érzékenység pedig fokozottan jellemzi azokat, akik női mivoltukon kívül írói vénával is rendelkeznek - még akkor is, ha nyers, minden érzelemtől mentesnek tűnő, durva és fájdalmas stílusuk nem is ezt érzékelteti.

A következő négy írónő sem finom nyelvezetéről vált híressé, de talán éppen ez a szókimondás hozta meg számukra a legnagyobb elismerést az irodalom terén: a Nobel-díjat.

Doris Lessing: Az ötödik gyermek

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról. Az Ulpius-ház A fű dalol című regénye mellett Az ötödik gyermek című könyvét is megjelentette magyarul.

A könyv főszereplője egy fiatal házaspár, akik nagy hévvel vetik bele magukat a családalapításba. Bár a férj nem keres valami jól, négy gyermeket vállalnak. Az ünnepek idején a rokonok is szívesen látogatják őket, bár nekik is egyre nagyobb terhet jelent a nagy család. Az ötödik gyermek születése azonban gyökeresen megváltoztatja az életüket. A kisfiú testileg és lelkileg is sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja.

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő

Elfriede Jelinek osztrák írónő regényei és színdarabjai az egész német nyelvterületen komoly elismerésnek örvendenek. A zongoratanárnő, mellyel külföldön a legnagyobb sikert aratta, első magyarra fordított regénye.

A 2004-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett írónő műve felkavaró olvasmány. Hőse a zongoratanárnőként dolgozó Erika, akinek egész életét beárnyékolja az anyai terror. A regény a nő felnőttkori hányattatásait és szenvedéseit ábrázolja keserű, kegyetlen naturalizmussal, melyhez tökéletesen passzol a cselekmény - mely másodrendű szerepet tölt be a könyvben - döbbenetes lezárása: katarzis nélküli, durvaságot elfedő, nem pedig feloldó jóslata a kiúttalanság reménytelen érzését kelti. A közelmúlt világirodalmi alkotásainak ezen darabja kötelező olvasmány.

Toni Morrison: Nagyonkék

A regényeivel és esszéivel rendkívüli figyelmet kiváltó amerikai írónő, Toni Morrison első regénye, a Nagyonkék a szeretetet és a szeretethiányt egyaránt kísérő fájdalom, a varázslatos meseszövés és az örvénylő költői fantázia remekműve.

Az 1993-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett szerző szülővárosában, az ohiói Lorainben játszódó történet egy áldozattá váló 11 éves fekete kislány, Pecola Breedlove sorsát beszéli el. Pecola azért imádkozik, hogy kék szeme legyen, mert így ő is éppolyan szép és szeretetre méltó lesz, mint a sok-sok szőke, kék szemű, filmvászonra illő fehér amerikai kislány. 1941 baljós őszén, amikor a városka kertjeiben nem bújik elő a bársonyvirág, Pecola élete sem tud szárba szökkenni - fájdalmas és borzalmas pusztítással járó fordulatot vesz.
Hogy tölti ki egy gyerek szívét a félelem és a magány? Hogyan lesz tragédia abból, hogy egy vágy beteljesül? Erről szól a Nagyonkék, Toni Morrison és egyben az amerikai irodalom egyik kiemelkedő alkotása.

Nadine Gordimer: Az őrző

Nadine Gordimer, dél-afrikai írónő 1923. november 20-án született a Johannesburg-közeli Sprins bányavárosban. Gyerekkorának meghatározó élménye az apartheid, a fekete többség fehér kisebbség általi elnyomatása. 14 éves volt, mikor első írása napvilágot látott a johannesburgi Forum folyóirat ifjúsági rovatában, húsz éves korától pedig rendszeresen jelentek meg írásai a helyi lapokban.

Első regénye, az önéletrajzi ihletésű The Lying Days - Hazug napok - 1953-as megjelenése után hamarosan népszerű lett, kiemelkedő alkotásai azonban az 1950-es, 1960-as években születtek. Ekkor írta többek között Az őrző című regényt is, mely Johannesburgba kalauzol.

Itt vásárol farmot Mehring, a dél-afrikai nagyiparos: egyrészt, mert divat, másrészt, hogy itt bonyolítsa tovább nőügyeit. Az élet egészen addig idillinek tűnik, amíg Mehring nem talál egy hullát az egyik legelőjén.

A Dél-Afrika lelkiismereteként számon tartott Nadine Gordimer munkásságát - aki a dél-afrikai problémákra esszékkel és a fiával, Hugo Cassirerrel együtt készített dokumentumfilmekkel is felhívta a figyelmet - 1991-ben jutalmazták Nobel-díjjal.

• kultúra
• szabadidő
• könyv
• szórakozás
• nobel-díj
• Terasz