4 fotó, ami sokkolta az egész világot

Statisztikák szerint minden hatodik másodpercben megfertőződik valaki a világban az AIDS kialakulásáért felelős HIV-vírussal. 2004-ben minden 10. halálesetért a dohányzás volt felelős.

Ma világszerte több mint 100 ezren döntenek évente az abortusz mellett - ki legálisan, ki illegálisan -, Afrikában pedig minden ötödik gyermek válik a malária áldozatává.

Csupán néhány adat azok közül, melyekről időről időre hallani a rádióban, látni a televízióban, illetve olvasni az újságban. Néhány olyan adat, melynek önmagában elégnek kellene lennie ahhoz, hogy a világ segítséget nyújtson az elmaradott országoknak, többet tegyen az AIDS terjedése ellen, és megakadályozza, hogy politikai célok miatt gyermekek, nők és férfiak milliói veszítsék életüket - ártatlanul. De nem mindig elég. A megdöbbentő adatok mellé általában kell egy-egy kép is, amelyre aztán felkapja a fejét a világ.

Lennart Nilsson Ahogy az élet kezdődik című sorozata

Az 1922-es születésű svéd tudóst és fotóst, Lennart Nilssont elsősorban a magzatokról méhen belül készített fotósorozata tette világhírűvé, de őt tartják Svédország első modern fotóriporterének is. Nilsson 1957-ben kezdett endoszkóp segítségével fotókat készíteni az emberi testen belül. Amikor azonban elegendő képanyaggal rendelkezett, és megmutatta munkáit a LIFE magazin szerkesztőinek, azok először megkérdőjelezték a fotók eredetiségét. Végül 1965-ben mégis leközölték a sorozatot: címlapsztori lett, és hatalmas sikert aratott.

A képek olyan karriert futottak be, melyre Nilsson eredetileg nem is számított: nemcsak a világsikert hozták meg számára, de nem sokkal a LIFE magazinban való megjelenésük után emberjogi aktivisták kedvenc eszközeivé váltak az abortusz ellen folytatott harcban.

John Paul Filo Kent State című képe

Már kilenc éve folyt a vietnámi háború, amikor Richard Nixon amerikai elnök hivatalba lépett. Célja a dél-vietnámiak megerősítése volt annak érdekében, hogy azok maguk is képesek legyenek felvenni a harcot, amerikai segítség nélkül. Nixonnak azonban nem állt szándékában kivonni országát a háborúból, sokkal inkább a háborúellenes érzelmeket akarta csökkenteni az Egyesült Államokban. Így aztán annak ellenére, hogy az amerikaiak látszólag megkezdték a kivonulást Vietnámból, tovább folytatták a bombázásokat.

Amikor pedig 1970-ben Nixon támadást rendelt el a Dél-Vietnámmal határos Kambodzsa területén lévő ellenséges bázisok ellen, a korábbinál erősebb tiltakozási hullám söpört végig az amerikai egyetemeken. Tüntetések sora szerveződött, közöttük a Kent State University-n is, 1970. május 4-én. Ennek elcsitítására az ohiói nemzeti gárdát kérték fel, akik kezéből azonban hamar kicsúszott az irányítás.

A tömegbe lőve négy fiatalt megöltek, kilencet pedig megsebesítettek - közöttük olyan egyetemistákat, akik részt sem vettek a tüntetésben. John Paul Filo fotóján a 14 éves Mary Ann Vecchio térdel Jeffrey Miller teste felett, akit a kép készülte előtti pillanatokban ért a végzetes lövés.

A Triangle Shirtwaist Company leégése

Bár női szakszervezetek már az 1800-as évek végén léteztek, akik a nők jogaiért harcoltak, és 1910-ben már az első nemzetközi nőnap megrendezésére is lehetőség nyílt, az 1900-as évek elején a nők helyzete a munka világában még igen kilátástalannak tűnt. Az akkori viszonyokat tökéletesen példázta a New York-i Triangle Shirtwaist nevű gyár vezetőinek hozzáállása, mely elsősorban emigráns nőket alkalmazott: a gyár ajtóit szorosan és rendszeresen zárták, így biztosítva, hogy a munkásnők egész nap csak dolgozzanak, és biztosan ne lophassanak el semmit a gyárból. A zárak végül megpecsételték a munkások sorsát: amikor 1911. március 25-én a gyár nyolcadik emeletén tűz tört ki, senki sem szabadulhatott. Mindössze 30 perc alatt 146-an haltak meg - volt, aki bennégett, mások az ablakokon ugráltak ki az utcára.

Az eset híre és a munkásnők nemzetközi szakszervezetének a katasztrófáról készült fotója bejárta a világot, hatására pedig tízezrek vonultak az utcákra, követelve a munkahelyek biztonságossá tételét és a magasabb bért.

Frank Fournier Omayra Sánchezről készült fotója

A kolumbiai Armero városa melletti Nevado del Ruiz vulkán 1985. november 13-i kitörését követő földrengésben közel 25 ezren vesztették életüket. A képen látható 13 éves kislányt a katasztrófa során saját házuk romjai ejtették foglyul.

Omayra csupán a fejét volt képes a víz felett tartani, illetve a kezével kapaszkodni, hogy életben maradjon, a lába teljesen beszorult a betontörmelékek közé. Bár látszott rajta, hogy szenved, az első napokban rendkívül erősnek bizonyult. Énekelgetett, és képes volt értelmes párbeszédre azokkal, akik próbálták kiszabadítani. A harmadik napon azonban - a katasztrófa helyszínére kiküldött riporter, Cristina Echandia feljegyzései szerint - hallucinációk kezdték gyötörni, a lába üszkösödni kezdett, a teste pedig lassan kihűlt, és feladta a küzdelmet.

Frank Fournier fotója, mely néhány órával Omayra halála előtt készült, bejárta a világot, és nagy vitákat váltott ki, elsősorban a kolumbiai kormány tétlensége miatt: a tragédia várható volt, és, ha a kormány időben lép, talán nem kellett volna közel 25 ezer embernek áldozatul esnie.

• fotózás
• természeti katasztrófa
• érdekességek a világból
• Terasz