10 legendás lemezborító

Mike Oldfield: Tubular bells

Mike Oldfield 1973-as, debütáló albuma. A borítóterv Trevor Key ötlete volt, aki Oldfield további lemezeinek borítóit is tervezte. A hangszer képének ilyesfajta használatát egy elhajlott triangulum ötlete adta, amit Oldfield hajlított el az album felvételekor.

Kapcsolódó cikk:
4 botrányos videoklip, ami világszerte kiverte a biztosítékot »

Led Zeppelin IV.

A Led Zeppelin harmadik albumát ért negatív kritikák után a zenekar alapítója és gitárosa, Jimmy Page elhatározta, hogy következő albumuknak nem lesz címe - kíváncsi volt, hogy maga a zene önmagában képes lesz-e eladni az albumot. Az eredeti lemezen így nem szerepelt se cím, se a zenekar neve, csupán a borító belső oldalán négy, kézzel rajzolt szimbólum és a kiadó neve. Ez volt az első olyan lemez, melyet nem lehetett egyértelműen azonosítani.

Rolling Stones: Let It Bleed

A legendás banda 1969-ben megjelent nyolcadik albuma már önmagában is nagy sikert aratott, 1998-ban pedig a Q Magazin olvasói beválasztották minden idők legjobb albumai közé. A szürreális borítóterv Robert Brownjohn munkája, akit az album munkacíme, az Automata váltó ihletett. A pop-art stílus kiemelkedő alkotásán a híres szakácskönyvíró, Delia Smith egyik tortája látható - többek között.

Coldplay: Rush Of Blood To The Head

A brit zenekar 2002-es albumának borítóján a Dazed&Confused nevű divatmagazinnál dolgozó norvég fotográfus, Sølve Sundsbø egy korábban készült munkája látható. A kép alapjául szolgáló modellt teljesen fehérre festette, majd lefotózta, és egy háromdimenziós scannerrel készítette el a képet. A gép azonban csupán 30 centit volt képes bescannelni. Így maradt le a fej fele, de az eredmény így is nagy sikert aratott.

David Bowie: The Rise And Fall of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars

Az igencsak kilométeres nevű album David Bowie 1972-ben megjelent, egyik leghíresebb lemeze. A borítófotót Brian Ward készítette a londoni Heddon Streeten. Az eredetileg fekete-fehér felvételt utólag színezték ki a különleges hatás érdekében. Az album borítóján eredetileg az Azért készült, hogy teljes hangerőn hallgasd felirat is szerepelt, a kiadó ezt azonban az 1999-es kiadásról már eltávolította.

New Order: Power, Corruption & Lies

A New Order nagysikerű második albuma 1983-ban jelent meg. A borító különlegessége a Peter Saville által tervezett színkódalapú design, ami a zenekart jelképezte. A kép a francia festő, Henri Fantin-Latour egyik festményének reprodukciója. Klasszikus, romantikus stílusával tökéletes ellentéte a modernizációt képviselő tipográfiai színkódoknak, mely ellentét hangsúlyozása Saville kifejezett célja volt.

Clash: London Calling

A Clash dupla albuma, a London Calling 1979. december 14-én jelent meg Angliában. A Rolling Stone magazin az 1980-as évek legnagyobb albumának nevezte, a Q Magazin pedig minden idők öt legjobb brit albuma közé sorolta. Ugyanez a magazin nyilvánította Penny Smith borítófotóját - mely egy New York-i koncerten készült - minden idők legjobb rock'n'roll-képének. A borítót Ray Lowry tervezte, tisztelegve ezzel Elvis Presley előtt - utóbbi debütáló albuma éppen így néz ki.

Primal Scream: Screamadelica

A Primal Scream 1991-es lemeze a banda legnagyobb sikere volt. A borítón Paul Cannel egyik festménye szerepel, mely azonban nem az első terv volt a lemezhez. Eredetileg a zenekart egy modell társaságában szerették volna lefotózni, de ezt mindenki elvetette. Ezután jött Cannel ötlete, annyi módosítással, hogy a hátteret pirosra változtatták. Bár a borító egyszerű, olyan jelképpé vált, mint a Rolling Stones ikonikus nyelves logója.

Blur: Parklife

A Parklife borítójának különlegessége, hogy a korábbi albumfotóktól eltérően - melyek túl beállítottak voltak - ehhez a lemezhez a valódi, hétköznapi Londont szerették volna megjeleníteni. A fotósok hetekig járták a várost, mígnem megtalálták a tökéletes témát: bár a zenekarról elsősorban portrét akartak készíteni a híres, azóta bezárt londoni Walthamstow agárversenyen, a fókuszba végül sokkal izgalmasabb téma került.

Pink Floyd: The Division Bell

A The Division Bell a Pink Floyd 1994-ben megjelent és ezidáig utolsó stúdióalbuma. Az együttes grafikusa, Storm Thorgerson számos borítóterve közül választották a két kőszobrot, melyek egymással szemben egyetlen arcot adnak ki. A grafikus nem alkalmazott trükköket: a szobrokat valóban elkészítették, majd egy vidéki réten fotózták le. Hogy a sajtó előtt titokban tartsák, katonai álcával fedték le.