Aki a sarokra áll, ne csodálkozzon, ha?

A múlt héten kijött egy lista, mely szerint Budapest a világ második legjobb városa. Egy angol nyelvű site, a pestiside.hu cikket közölt arról, hogy miért is csak a második legjobb lett.

A cikkben az egyik pont az, hogy a nők, köztük művelt nők is, úgy öltözködnek, mint a prostituáltak. Tornóczky Anitát hozták fel példának, aki felháborodott azon, hogy tulajdonképpen leribizték. Mi is írtunk róla, érdemes elolvasni, mit mondott Balázs Klári.

Az ügy továbbgyűrűzött, a Feminfo a Facebookra rakta ki az esetet, és úgy látszik, hogy meglepődtek a reakciókon. Az egyébként marha jó, nőknek, illetve nőkről szóló lap cikkének kapcsán jutott eszembe pár dolog.

Aki a sarokra áll...

Az, hogy a külső nem számít, az egyik legnagyobb butaság, amit sokan előszeretettel mondogatnak. Embertársaink a megjelenésünkből, a ruháinkból, a hajviseletünkből következtetnek rólunk valós vagy vélt dolgokat. Ugyanakkor az ember is üzenni akar a környezetének azzal, hogy mit vesz fel, vagy mit nem vesz fel éppen. Miért öltözik valaki punknak, bohémnak, hipszternek, vagy épp miért lógatja ki mindenét?

Sajnos az utóbbit a legtöbben nem azért, amit a cikk sugall, miszerint önbizalomtól duzzadó, saját szexualitásukat bátran megélő nők tesznek közszemlére minél nagyobb bőrfelületet. Hanem leginkább fiatal lányok, a médiából, tegyük hozzá, leginkább férfiak uralta médiából rájuk ömlő szex és erotika miatt, mert azt gondolják, hogy attól lesz jó nő valaki, akkor lesz érdekes, ha megmutatja, mije van. És nem belső késztetésből, mert olyan a személyisége. Elég csak megnézni szegény lányokat, ahogy húzogatják lefelé az épphogy ágyékig érő miniszoknyát, kínosan érzik magukat, na. Természetesen érdekes lehet így is valaki, de ha kirakom a dekoltázsomat, akkor nem fogok csodálkozni azon, hogy a mellemhez beszélnek, hiszen azért raktam ki, hogy megnézzék, aki mást mond, az álszent.

Mindent a szemnek

Tévedés ne essék, nem azt mondom, hogy a bámuláson kívül bárkit bármire feljogosít, ha meglát egy köldökig dekoltált ruhát. Hiszek abban, hogy egy nő ugyanúgy megélheti a szexualitását, ahogy egy férfi, és ezért nem lehet megszólni. Ha egy partnere van egész életében az is jó, ha 20, az is jó, senkinek semmi köze hozzá, nem lesz attól kurva, ha sok férfival fekszik le. És biztos sok olyan nő van, aki úgy éli meg szabadon a szexualitását, hogy nem teszi ki mindenét.

A magamutogatást és a szexualitást így összemosni felesleges. Ha egy nő úgy megy tárgyalni egy férfival, hogy fenékre simuló szoknyát vesz fel és mélyen dekoltált blúzt, esetleg még egy lánccal oda is tereli a figyelmet, lehet persze mondani, hogy így szeret öltözködni, de kötve hiszem, hogy mondjuk egy ötvenes nővel folyó megbeszélésre is ugyanúgy menne. És igen, ekkor egy nő a testével próbál előnyt szerezni. Azt példának felhozni, hogy értelmes nők is öltözködnek így, több mint álságos, és valószínűleg az adott pillanatban nem az intellektusukkal, hanem a testükkel akarnak elérni valamit, ami véleményem szerint az igazi probléma.

• szexi
• ruha
• öltözködés
• nőies
• női szexualitás
• Szépség és divat