A jövő szerencsére nem reménytelen

Szorongás, homályos jövőkép, gyakori munkahelycsere, internetfüggőség, Pán Péter-szindróma, érzelmi deficit és még tovább sorolhatnánk a borúlátó jelzőket.

Valóban ez jellemző ránk, az Y generációra? Egyáltalán, kik tartoznak ehhez a generációhoz?

Y generáció = Internet generáció

A szakirodalom megfogalmazása szerint az 1980-1995 között született gyermekek tartoznak az Y generáció fiataljai közé. Az Y generációs gyerek a technikától függ, amely számos negatív sztereotípiát hordoz magában: érzelmileg egy nullák vagyunk, értékrendünk megváltozott (az X generációhoz képest, amely a szüleinket jelenti), nincs jövőképünk (vagy ha van, akkor is sötét) és mindezek mellett frusztráltak és szorongók is vagyunk. Tényleg ennyire súlyos lenne a helyzet? Mi lesz velünk? És a gyermekeinkkel?

Állíthatom, én is az Y generációs fiatalok közé tartozom, hiszen 1988-ban születtem, mégis, valahogy elborzadok azon, amit ezzel kapcsolatban olvasok, és valahogy mégsem ismerek magamra. Velem lenne a „baj” vagy más is így van ezzel?

Érzelmileg nullák vagyunk

Való igaz, az internet megjelenése óta csak úgy száguldunk az offline világból az online, felgyorsult világ felé. Sok esetben a társas és intim kapcsolatok áthelyeződnek a kibertérbe, és a 20-as éveiben járó felnőttek másképp állnak a dolgokhoz, más lesz az értékrendjük bizonyos dolgokban, mint elődeiknek. Pszichológusok és az emberi lelkek nagy ismerői azt mondják, ennek a generációnak érzelmi deficitje van, nem alakulnak ki a különböző megküzdési és megoldási stratégiák, emiatt stresszhelyzetekben a fiatalok depressziósak és frusztráltak lesznek. Nem beszélve a sötét jövőképről, a túl nagy szabadságról, a magányról vagy a Pán Péter-szindrómáról, amikor a fiatalok megrekednek a kamaszkorban, és még 30 éves korukban is a mamahotelben laknak.

Mindezekben bizonyára van igazság, ám ez csak egy keskeny réteg; naivan reménykedem benne, nem olyan szörnyű a helyzet, ahogy az gondolnák – legalábbis az Y generáció „első felében”. Az utánunk következő Z generációban (az 1995 után születtek) már más a helyzet, náluk érzem inkább a mi generációnkra ráhúzott előítéleteket, de ez egy másik téma, amit hosszasan lehetne taglalni.

Szembe mehetek magammal és sokan jogosan hördülhetnének fel, hogy online újságíróként pont beteljesítem az Y generációról szőtt előítéleteket, hiszen a napomnak a nagy részét gép és internet előtt töltöm. Ám ez a munkám része, amint hazamegyek, minden mással szívesen foglalkozom, csak ne kelljen bekapcsolni a gépet vagy a tévét. Én még abban a világban nőttem fel, amikor a középiskolában nem volt okostelefonja az embernek, suli után pedig a barátaival lógott, nem pedig a Facebookon. Úgy gondolom, ha ez rám, 88-asra igaz, akkor a 80-asra pláne. Akinek akkor még nem az internet körül forgott az élete, és mire akörül foroghatott volna, már felnőtt lett, munkahellyel, családdal, jövőképpel.

Hol lehet a probléma?

A ’90-es évek gyermekeinél a probléma talán ott lapulhat, hogy egy olyan családba született gyermek, akivel szülei nem törődtek vagy alig kommunikáltak, máshová nem tudtak menekülni, mint például a virtuális világba… Nincsenek céljaik, a barátaik fontosabbak, és nem tudják, hogy bizonyos helyzeteket hogyan kezeljenek. Sajnos ezeket a problémákat mindenkinek saját magának kell felismernie magában, ehhez viszont elkerülhetetlen egyfajta önreflexió, hogy nem jó irányba megy az élete: és ez a legnehezebb. Soha nem késő tenni önmagunkért, és csak egy kis tudatosság és felismerés kell ahhoz (akár külső segítséggel), hogy mindez jobbra forduljon.

• számítógép
• y generáció
• jövő
• fiatal
• internet
• Lélekprojekt