Semmihez sem hasonlítható csoda - Ezért szakíts időt arra, hogy néha elolvass egy verset

Gyakran találkozom azzal a vélekedéssel, miszerint a költészet halott, verseket pedig szinte senki sem olvas már manapság. Irodalom- és versszerető emberként ilyenkor mindig összeszorul a szívem, hiszen a költészetet az emberiség egyik legnagyobb csodájának tartom, melynek szépsége és hatása semmi máshoz sem hasonlítható.

Egy vers kétségkívül egészen másként hat az érzelmeinkre, mint egy szívszorító dal vagy egy megrendítő film, és adott esetben valóban kicsit több türelmet és odafigyelést kíván meg az olvasójától - de ha belefektetünk egy kis energiát, a versek által olyan kapuk tárulnak fel előttünk, amelyekhez más úton nem juthatunk el.

Nem is értem, hogy az emberek többsége miért idegenkedik a költészettől, és azt sem, hogy miért ivódtak be olyan mélyen a köztudatba a versekkel kapcsolatos téves közhelyek, amelyeket aztán gyakran hangoztatnak, ha a költészet ellen kell érvelni. "Elvont", "érthetetlen", "bonyolult", "zavaros", ilyen és ehhez hasonló negatív jelzőkkel illetik a költészetet, pedig ez az ellenállás valójában csak azok miatt a falak miatt van, amiket nem vagyunk hajlandóak megugrani, ha egy verset kell elolvasni.

Nyilván nem lehet minden ember versrajongó, de a költészet az emberiség egyetemes nyelve, éppúgy, mint a matematika vagy más tudományok. Sajnos sok esetben az általános és középiskolában szerzett kellemetlen tapasztalatok sem segítik elő, hogy a diákok az irodalomóráról kikerülve verseket olvassanak elalvás előtt - azok pedig nagyon szerencsésnek mondhatják magukat, akiknek az irodalomtanára életre szóló útravalót tudott átnyújtani a költészet képében.

Arra biztatok mindenkit, hogy tegye próbára magát esténként egy-egy klasszikus vagy kortárs vers elolvasásával. Nem kell feltétlenül az avantgárd irodalom kísérletező költeményeivel vagy Szijj Ferenc, netán Kukorelly Endre nagy kihívást jelentő radikális verseivel kezdeni - hiszen mindenki megtalálhatja a neki legjobban megfelelő hangot, sűrűséget és stílust. Aki veszi a fáradságot, és megnyitja a szívét a költészet előtt, az olyan varázslatos vidékekre juthat el, ahol öröm és csoda lesz minden egyes eltöltött perc.

És mindez még csak pénzbe sem kerül. Szomorú tény, hogy a kortárs verseskötetek egy-két kivételtől eltekintve - gondoljunk például Varró Dániel vagy Simon Márton kirobbanó sikerére - alig fogynak pár száz példányban, de azt senkitől sem várom el, hogy 1500-2000 forintos versesköteteket vásároljon. Viszont az interneten rengeteg honlap, folyóirat és blog elérhető, ahol óriási élményt jelent egy kis kalandozás. Ezek közül most kettőt ajánlanék: a Digitális Irodalmi Akadémán több tucat 20. századi magyar költő életműve érhető el egy-két kattintás alatt. A másik pedig egy saját gyűjtemény, a Lelkigyakorlatok című világirodalmi versblog, amit egy barátommal közösen szerkesztek 2012 óta - ide a világirodalom legszebb és kevéssé ismert verseiből válogatunk.  

Szerintem a költészet pont hogy nem halott, hanem élőbb, mint valaha, az elmúlt évtizedek alatt pedig csak még inkább beilleszkedett a 21. század felgyorsult világába. A telefonunkról, tabletünkről pillanatok alatt elérhetünk és elolvashatunk egy-egy verset, amíg a buszra várunk vagy a metrón ülünk. Mindez egy-két percet vesz csak igénybe, nekünk pedig csak egy kicsit tennünk kell azért, hogy a versek újra a mindennapjaink részévé váljanak. Aki hajlandó ezt a pici erőfeszítést megtenni, az garantáltan nem fog csalódni. 

"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság - ezek mind nemes dolgok, kellenek a lét fenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni" - mondta a Robin Williams által eljátszott tanár a diákjainak a Holt költők társaságában. Tegyünk róla, hogy mások se felejtsék el szavait.

• irodalom
• olvasás
• vers
• Lélekprojekt