Tudod, hogy miért jó bringázni? Nem, nem csak a fogyás miatt

Bringázni jó. Tavasszal meg aztán különösen, még a városban is. Lobog a hajad a szélben. A határtalan szabadságot és a végtelen idő érzését kizárólag két keréken tapasztalhatod meg. Bringázni menő, sőt, stílusos: csinosan, blúzban, miniszoknyában és hibátlan sminkkel is lehet.

Mi több, össze is öltözhetsz a kerékpárral. Horgolt csipkés szoknyavédőt, bőrmarkolatot vagy katicás csengőt szerelhetsz rá.

Minden sokkal egyszerűbb?

Két keréken eljuthatsz bárhová: munkába, iskolába, szórakozni. De mehetsz bevásárolni, bankba, a gyerekért az óvodába. A végén elhiszed, hogy akár színházba is járhatsz bicajjal, hiszen nem nagy kaland kisestélyiben, magassarkúban tekerni. Feltéve persze, hogy az előtted álló távolság nem több három saroknál.

Csak amikor elindulsz valahová, még fázol, amikor odaérsz, dől rólad a víz, a festék meg néha leolvad az arcodról. Ne hidd, hogy tíz kilométer tekerés után nem kell a váltás ruha. Útközben szívod a benzingőzt, dacolsz az autósok által uralt várossal, miközben a kátyúk gyönyörű ívű nyolcasokat varázsolnak a kerekeidbe.

De azért a pár csendes kis utcáért, a szeles-szépséges Duna-parti szakaszért, a csicsergős parkokért és az estefelé tisztuló utakért mégis megéri.

Tényleg jó

Rajtad múlik, mikor indulsz, illetve érsz oda - senkit nem hibáztathatsz a késésért, a magad ura vagy. Nincs szükséged bérletre, jegyre, sem üzemanyagra, nem kell a metró fásult arcaiba bámulni, és nem szennyezed a környezeted. Hazafelé levezeted a munkahely keltette feszültséget, ahelyett, hogy lepasszolnád az otthoniaknak. Megspórolsz pár veszekedést - és nem mellékesen a kondibérletet is.

A gyakran beláthatatlannak tűnő város, melynek sokszor csak a fenekét nézheted, egyszerre érthető lesz, közelebb kerül hozzád. Világossá válik, hogy a metróalagút fölött, a felszínen miképpen érnek össze a távolinak tűnő pontok. Meg még sok minden más is. Bringázni tényleg jó. Nagyon jó.

• város
• kerékpár
• Lélekprojekt