Apukám erődöt épített az udvarunkba - Így nyílt meg becsületkasszás várbazárunk

Az apák lánygyermekeik különleges hősei, akik erősebbek a legerősebb sárkánynál. De mire képes egy apa, ha egyedüli férfiként él a családban? Vajon tényleg az alkotó őrület lesz az egyetlen mentsvára? Apukám gyakran megelőzi a trendeket furcsa találmányaival, neki hála pedig nem ismeretlen családunkban az a parádés szituáció, amikor a ház előtt lassítva, kikerekedett szemmel halad el az autós, dobja el szatyrait a biciklis és botlik el egy göröngyben a járókelő, mert alig hiszi el, amit lát.

Elképesztő ötleteitől ezért sokat retteg a család, persze, mindannyiszor kiderül, mennyire alaptalan a félelem, mert törvényszerű, hogy valami fergeteges dolog kerekedik ki belőle. Van, hogy egy összetákolt, semmire nem hasonlító kisautó (tulajdon nevén a Terminátor), máskor egy gőzmozdony alakú, kerekeken gurítható szabadtéri tűzhely vagy épp egy szélerővel működő öntözőberendezés. Jelen esetben pedig: egy hatalmas vár. Szó szerint. Bár nővéremmel repestünk az örömtől, a cél mégsem az volt, hogy nagyra nőtt lányait újra a mesék világába varázsolja.

Az építéskor még csak a kapu mögül nyújtózkodott ki a precízen elkészített bástya, a falubeliek találgatására – kápolna, víztorony, vadászles? – pedig csak egy sejtelmes mosoly volt a válasz: majd gyere még errefelé! Az igazi büszkeség azonban akkor töltötte el a család apraját és nagyját, amikor a kapuszárny helyére végleg bekerült a kész vár is. Ez már a miénk!

Apukám természetesen még mindig büszkén hárította a felelősséget anyura: sok férj lepi meg feleségét egy csokor rózsával vagy egy gyertyafényes vacsorával, ő bezzeg nem adta alább, és egy egész várat épített neki! Aztán egy szombati napon fény derült a titokra, és megnyílt a várbazárunk.

Mivel apukám a temérdek ötletes és mesterien kidolgozott produktum mellett kertészkedni is imád, a várban minden szombaton a feleslegeket árulja. Szezonális, teljes mértékben bio zöldségeket: cukkinit, hagymát, borsót, salátát és természetesen szeretgetett tyúkjaink tojását vásárolhatják meg az arra járók ezen a napon. A vár sztárja viszont egyértelműen apu hamisítatlan, saját kézzel nyújtott, dobált, házi gyümölcsökkel töltött rétese.

Mindezt teljesen önkiszolgáló és becsületkasszás alapon működtetik. Mert ez volt a fő kritérium. Az egyedülálló kezdeményezés ugyanis elsősorban nem a szerény üzleti haszon miatt jött létre, nem titkolt célja inkább egyfajta becsületességre nevelés, valamint az, hogy az emberiségbe vetett hitet visszahozza a mindennapokba.

A látványos projekt egyben nagyon sikeres is, a finomságok többségét hamar elviszik, bár a választékot egyébként is gyakran cserélik, hogy mindig a legfrissebbet kapják az érdeklődők. A becsületkassza is remekül működik, bár szigetközi csodafalunkban nem is lehetne ez másként: még sosem kellett csalódnunk az itt lakók tisztességében. Sőt, az üzleti filozófia szerint a helyi termelők is bármikor felajánlhatnak saját kertjük javaiból egy-egy zöldséget, ha úgy tartja kedvük.

Az eredményességet igazolja továbbá a vásárlói vélemények megosztására nyitott várnapló is: lapjain néhány hét után nemcsak fontos feljegyzéseket, észrevételeket, de még egy bájos verset is találtunk! Emellett minden elismerő tekintet, hátba veregetés, minden őszinte dicsérő szó hozzátesz valamit a vár szellemiségéhez.

Az üzlet azonban még nincs teljesen készen: a következő cél a teljes hulladékmentesség. A zöldségek többségét eddig is csomagolás nélkül, vagy papírzacskóban árulták, de a tervek szerint ezt még teljesebb körűen fogják majd kivitelezni szüleim, hosszú távon pedig szeretnék a visszahozható, vagy újra felhasználható anyagokat előnyben részesíteni.

Természetesen mindez időt és rengeteg energiát igényel, a lelkesedés viszont már adott. Hős várkapitány apukánk és a végtelenül türelmes anyukánk így él együtt tovább békességben, boldogságban, egy igazi vár árnyéka alatt.

• becsület
• falu
• emberiség
• hit
• lélektöltő
• Lélekprojekt