Ezen a napon minden a szerelemről szól, vagy olyan, mint a többi?

Február 14-e Valentin-nap, más néven Bálint-nap. Ez az ünnep megosztja az embereket: vannak, akik szívesen tartják, míg mások - köztük szinglik és akár párkapcsolatban élők is - egyáltalán nem kérnek a szívecskével vagy az "I love you" felirattal ellátott bögrékből, plüssmackókból, sem más hasonló ajándékból.

Bár ez az ünnep angolszász eredetűként él a köztudatban, tartozik hozzá egy keresztény történet is. Szent Bálint Terni püspöke volt, akit a keresztény hite miatt kivégzésre ítéltek II. Claudius császár idején. Hite segítségével meggyógyította a börtönőr vak lányát, akitől február 14-én, a kivégzése előtt búcsúzóul úgy köszönt el írásban, hogy "a te Bálintod". Innen ered a Bálint-napi üzenetküldés. A püspök állítólag nemcsak megeskette a házasokat, de virágot is adott nekik a saját kertjéből.

A szerelem egy pozitív dolog, mint ahogy az egymásra gondolás, a másik személy megajándékozása is, akkor meg mi lehet a baja a fanyalgóknak? Talán az, hogy ahogyan a szeretetet, úgy a szerelmet sem csupán azon az egy napon lehet kimutatni. Ugyanakkor abból, hogy valakik tartják ezt az ünnepet, még nem feltétlenül következik, hogy máskor ne fejezhetnék ki az érzéseiket.

Az pedig, hogy ki mit ajándékoz ilyenkor a másiknak, egyáltalán nem lényeges. Lehet adni a szeretett személynek plüssmackót, egy csokor virágot, de akár csak egy csókot is, az a fontos, hogy örömöt szerezzenek vele. Bevallom, én sem tulajdonítok nagy jelentőséget az ünnepnek, ugyanakkor nem is ellenzem, mert a piros szívecskék tengerében mégiscsak arról szól, hogy két ember szereti egymást.

• valentin nap
• szerelem
• Lélekprojekt