Az se baj, ha májkrémes szendviccsel, de fontos az utazás
A világot látott ember jó. A világot látott társadalom főnyeremény. Idővel a hűtőtáska is elmaradhat.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A nyár az utazások ideje, a magyarok többsége ilyenkor jut el külföldi országokba, bár már nem korlátozódik ez mindenképpen erre az évszakra. 2015 első negyedében például 3,6 milliószor mentek magyarok a határainkon túlra. Ez örömteli, hiszen ha valaki a határokon túl pihen, nemcsak a ráncait simítja ki, de a jövő magyar társadalmát is megalapozza.

A Szállás.hu egészen a számokon túlra is látni szeretett volna, és igazi gulyásromantika bontakozik ki a felméréseik eredményeiből. Ezek szerint az átlag magyar turista külföldön rántott húsos szendvicsekkel felszerelkezve, hűtőtáskával a napperzselte vállon, nejlonszatyorral a kézben és övtáskával a derékon baktat a városban vagy épp a tengerpart felé.

Persze nem azért teszik ezt honfitársaink, mert maguk is stílusosnak találják a hasonló felszerelést, vagy félnek, hogy a párizsi La Tour D'Argent-ban szalmonellát kapnának a 100 eurós Homard Don Carlostól. Egyszerűen azért, mert a nyugati országok lakóihoz képest szegények vagyunk, mégis plusz élményt nyújt, ha világot látva pihenünk, és sokan, még ha szerény körítéssel is, de szeretnék átélni ezt. Ezért sem mosolygom meg a "tipikus magyar turistát".

Én is szerettem ezeket az utakat gyerekfejjel, hiába kellett az otthonról vitt kaját enni az első napokban. Persze a Balaton is remek volt, de azért teljesen más olyan tájakat látni, olyan helyeket megismerni, amikre nincs esélyed túl gyakran. Teljesen lenyűgözött akár csak az Alpok hozzánk legközelebb eső részei is, pedig nem az Alföldön nőttem fel. A városok is teljesen furcsák voltak a számomra, arra pedig mindenképpen jók voltak az utazások, hogy összehasonlíthassam az itthoni helyzetet más országokéval.

Fiatalkoromban teljesen megdöbbentett, hogy mennyire más város már Bécs vagy Graz, pedig Budapesttől földrajzi értelemben egyik sincs messze. Furcsán méregettem a turbános vagy csadorba öltözött embereket - ami miatt a helyiek meg engem méregethettek furcsán -, mivel itthon sohasem láttam hozzájuk hasonlót. Eközben a helyiek teljesen természetesen álltak hozzá ehhez.

Érthető, hogy világot szeretnének látni a magyarok, és ha ez csak úgy sikerülhet, hogy májkrémes zsemlét esznek sóletkonzervvel öt napon át, semmi gond. A lényeg, hogy tudják, nem mocsári szörnyek élnek a Balkánon - bizony, Horvátország is ott található, és ilyen módon már egy tengerparton ücsörgős nyaralás is hasznos ebből a szempontból is -, de még csak nem is mindenki olyan, mint a Macskajajban. Londonban sem kell tartani attól, aki másként öltözik, vagy más a bőrszíne, de Brassóban sem köpnek szembe, ha megtudják, honnan érkeztél. Egyél knédlit Pozsonyban, újságold a pincérnek, hogy Budapesten nem találsz ilyen finomat, és döbbenj meg, hogy csak az ostoba politikusok gyűlölik a magyarokat! Na, ők sem szívből, csak úgymond hivatásból.

Ha a magyar emberek toleránsabbak lesznek, ha az utazásaik alkalmával tapasztalnak és tájékozódnak is, megéri a hűtőtáska irdatlan súlya. És akkor a következő generációnak talán már nem lesz szüksége vasfüggönyre sem, és talán már a hűtőtáskát is otthon lehet majd hagyni.

Ezt is szeretjük