Tényleg csak a buta ember unatkozik? A semmittevés is lehet kreatív
Nem baj, ha nem táblázzuk be a napunkat percre pontosan.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Csak a buta ember unatkozik - tartja a mondás, amit sok szülő is odavet néha a gyerekének. Az enyémek nem tették, pedig nem küldtek egyetlen különórára sem, és egy nyaramat sem táblázták be táborokkal - sőt, kérlelnem kellett őket, hogy csakúgy, mint pár osztálytársam, felső tagozatos általános iskolásként elmehessek egy hétre a fonyódligeti gyerektáborba.

Szóval a szüleim nem tervezték meg a napjaimat, mégsem unatkoztam soha - szerintem éppen azért, mert hagyták, hogy a szabadidőmmel azt tegyek, amit szeretnék.

Apró, mégis fontos emlékek

Óvodáskoromból emlékszem azokra az élményekre, amikor apukám diavetítővel mesélt a bátyámnak és nekem, elvitt szánkózni vagy ibolyát szedni, hazahozott egy kóbor kutyust, vagy amikor anyukám kiválasztott nekünk egy mesekönyvet az áruházban, és engedte, hogy egymás után többször is használhassuk az akkoriban még kuriózumnak számító mozgólépcsőt. Később én vittem a kisebb unokatestvéreimet szánkózni, és már magam választottam ki a könyveket, amiket el szerettem volna olvasni. 

A nyarak nagy részét gyerekként volt szerencsém a nagyszüleimnél tölteni. Ha málnát kellett szedni, felkeltem én is hét órakor, hogy segítsek, ha pedig nem szerepelt a napi feladatok között, henyélhettem az ágyban akár tíz-tizenegy óráig is. Ma már nem sóvárgok tizenkét órás alvásidő után, gyerekként megvolt, pipa, most sajnálom rá a kelleténél több időt.

A nyári szünidőben volt időm a napon heverészni, a kertben a virágillatot szaglászni, a felhőket bámulni. Édes kis semmittevések voltak ezek, amiknek nem volt kézzelfogható eredménye, mégis sokat formáltak rajtam, mert ez idő alatt például álmodozhattam. Rossz időben lehetett az ágyon heverni, és az ablakot verő esőcseppeken elbambulni, elképzelni, mi lenne, ha... De nemcsak történeteket találtam ki, hanem azt is, mit fogok csinálni, ha eláll az eső. Mondhatnám azt, hogy unalmas perceimben tanultam meg gondolkodni és kreatívnak lenni - leszámítva azt, hogy a lassan pergő perceket sem tartottam soha unalmasnak.

Ezt is szeretjük