Létezik tipikus férfi és tipikus nő? Elmélkedés a nemekről

- Jaj, ez annyira tipikus nő!

- Hehe, minden csaj ilyen!

- Na, ilyet is csak egy nő mondhat/csinálhat!

- Mert ti, nők...

Bár türelmes embernek tartom magam, a fenti mondatok bármelyikétől két másodperc alatt elönt a tehetetlen düh - főleg, ha ehhez a közléshez még egy gúnyos, kissé lekezelő félmosoly is társul. Olyankor legszívesebben leültetném azt az egyedet, aki ezt az arcomba löki, és - összekotorva maradék türelemmorzsáimat - elmagyaráznám neki, hogy nincs ilyen.

Nincs tipikus nő, olyan meg főként nincs, hogy minden csaj ezt vagy azt ugyanúgy tesz, ugyanúgy reagál, ugyanúgy szeret vagy nem szeret valamit, mint az összes többi nőnemű lény a világon.

Bármilyen tulajdonságot, adottságot, érdeklődési területet is ragadunk ki abból a sokféleségből, ami minket, nőket - is - jellemez, mindig lesznek olyanok, akikre az adott dolog nem igaz. Így pedig könnyen válhat egy, a fentiekhez hasonló felszínes általánosítás sértéssé és bántóvá, amire az ember általában támadással kénytelen válaszolni.

Én például nem vagyok oda a házimunkáért, de szívesen nekiállok szerelni, ha bármi javítanivaló akad. Egy romantikus filmmel ki lehetne kergetni a világból, ugyanakkor olyan látványos hollywoodi mozira, mint a Vasember, örömmel beülök. Nem hiszek a horoszkópban, ellenben rendszeresen olvasom a legújabb tudományos híreket, és érdekel, mi történik a NASA-ban. És ha valami bajom van, akkor nem ülök szenvedő arccal, hogy valaki csak észreveszi és rákérdez - inkább elmegyek egyet bokszolni, és kiöklözöm magamból a rosszkedvet.

De ha körülnézek a környezetemben, akkor minden nőnemű ismerősömben és kollégámban vannak olyan tulajdonságok, amik nem kifejezetten a női skatulyába tartoznak. Mert közöttük is van például, aki imádja az extrém sportokat: hegyet mászik vagy ejtőernyővel ugrál ki repülőkből, akad, nem is egy, aki jobban képben van a politikával kapcsolatban, mint sok férfi. Van, akit a borászat vonz, más bevallja, hogy nem, ő nem szeretne gyereket, megint más pedig igazi tőzsdeprofi, mégis folyamatosan képzi magát, hogy még jobb legyen. Vannak nők kiváló üzleti érzékkel és remek vezetői képességekkel - legyen szó akár egy cégről, akár a közutakról.

És ha már itt tartunk, a férfiismerőseim között is jócskán akadnak olyanok, akik kilógnak az egyensorból. Mert bizony van, akit feltölt a kertészkedés, más örömét leli a főzésben, van, aki sosem szalasztotta el egy részét sem a Szívek szállodájának, megint másnál pedig több cipő sorakozik a szekrényben, mint amennyit én és a gyerekeim együttvéve hordok. Ha pedig elnézem a Facebookot, Oravecz Nórát nem csak nők posztolgatnak - ahogy Tibi atyát sem csak a pasik.

Vannak pasik óriási szívvel és hercegnőt-fehér-lovon váró romantikus lélekkel, olyanok, akik nem vonakodnak attól, hogy apák lehessenek, és ha szerelmesek, szétszívecskézik az idővonalukat nagy boldogságukban. Pasik, akiket nem hoz lázba a foci, elolvassák az egészségről szóló cikkeket, és rozéfröccsöt isznak sör helyett.

Szeretem, hogy modern korban élünk, lenyűgöznek a technikai újdonságok, és félelemmel vegyes kíváncsisággal figyelem, hogy a robotika milyen gyors ütemben fejlődik. Ám mintha a társas viszonyaink szintjén lemaradtunk volna egy kicsit. A legtöbben még mindig sablonokban gondolkodnak, sztereotípiák mentén, és nem akarják észrevenni, amellett, hogy a nemi jelleget tekintve vannak nők és férfiak, nincs rájuk húzható univerzális belső tulajdonság - a társadalom közel sem béklyózza már meg annyira a nemeket, mint akár 30-40 évvel ezelőtt.

Nem férfias nők és nőies férfiak vannak, hanem emberek vannak, akik egyediek, egytől egyig. És egyedi bánásmódot is várnak el azoktól, akikkel kapcsolatba kerülnek. Még akkor is, ha történetesen igaz rájuk az a tulajdonság, amit az arcukba dobnak. Mert ha azt mondják nekem egy legyintéssel: minden nő hisztis! - ettől nekem miért lesz jobb? Ez megold bármilyen problémát is? És mit érdekel engem a többi nő, ha egyszer én, csakis én vagyok az, aki jelen helyzetben hisztizik?

Egyszerűen nem jó érzés egy arctalan masszához tartozni, se rossz, se jó értelemben. Nem jó érzés, ha akaratunk ellenére egy átlagelképzelésbe olvasztanak, figyelmen kívül hagyva minden egyedi vonást, amit magunkénak hiszünk.

Hogy akkor mit jelent ez a gyakorlatban? Miként lehet átírni az indító mondatok bántó generalizálását személyessé? Például sokkal jobban esik, ha a ház ura, a kalapácsot önkényesen magához véve, nem így kommentál: eh, ti, nők, nem értetek a szereléshez! - hanem azt mondja: a legtöbb nő nem igazán szeret szerelni, megcsináljam én?

Ahelyett pedig, hogy: minden nő szeret vásárolgatni - legyen inkább az, hogy a legtöbb nő szeret vásárolni. Mert akkor mindig marad lehetőség nekem, mint nőnek, hogy azt mondhassam, én nem a többséghez tartozom. Ráadásul egy ilyen mondat a férfitól önkéntelenül azt is sugallja, ez a pasas ismeri már annyira a nőket, hogy tudja, nem általánosíthat.

Persze mindezen leírtak fordított esetben is hasonlóan kell, hogy működjenek. Mert ahogy tipikus nő nincs, úgy tipikus férfi sem létezik. De pontosan ettől a sokszínűségtől olyan izgalmas az élet - nem szabad hagyni, hogy a sztereotípiák bekússzanak a gondolatainkba és könnyed megoldást kínálva tálcán nyújtsák elénk, miként lássuk a másik nemet - mert aztán a végén, észre sem vesszük, de egyenszürkévé koptatnak minden árnyalatot.

• Lélekprojekt