Tolókocsiból az égig: így foszlanak szét a mindennapok nehézségei

Csak úgy szárnyal a boldogságtól, szokták mondani - egyebek mellett ebből is látható, hogy a repüléshez csupa pozitív dolgot társítunk: örömöt, felszabadultságot, elemelkedettséget a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

Nem véletlen, hogy az ember mindig is vágyott a levegőégbe - elég csak Daidalosz és Ikarosz történetére gondolni, de például Leonardo da Vinci is gondolkodott valamiféle légi jármű megalkotásán. Tényleges repülésre először 1783-ban, Franciaországban kerülhetett sor: a Montgolfier testvérpár által épített kezdetleges hőlégballon két utassal a fedélzetén szállt fel, és sikeresen meg is tett hét és fél kilométert. Az első valódi repülőgép pedig a Wright fivérek nevéhez fűződik: a Wright Flyer névre keresztelt "levegőnél nehezebb szerkezet" 1903. december 17-én debütált.

Idővel a repülésnek számos változata alakult ki - mindegyiknek más és más a szépsége. A legfiatalabb közülük a siklóernyőzés, illetve a motoros ernyőzés, amelyek "madárszerűségük" révén olyan fokú szabadságot és nyugalmat adnak, amilyenben itt, a földön nemigen lehet részünk. És van egy pilóta - talán nevezhetem barátomnak -, a gödöllői Tardy Tamás, aki szeretné, ha ezt minél többen megtapasztalhatnák - olyanok is, akiknek a repülés esetleg nem egykönnyen elérhető.

Tamás bő három évtizedes repülőmúltat tudhat magáénak: 1981-ben kezdett ejtőernyőzni - 300 ugrást tudhat maga mögött -, '93-ban átnyergelt a siklóernyőre, majd annak "gépiesített" változatával, a motoros ernyővel bővítette repertoárját. Nemrégiben társaival egy meglepő, de abszolút működőképes szerkezetet készített - az emberi erővel hajtott légi bicikli jó eséllyel egyedülálló a világon, legalábbis a neten kutakodva nem találni hasonlót. A pilóta július elején szállt fel vele először - a nem mindennapi mutatványról ide kattintva olvashatsz bővebben. Ezt azonban nem tartja túl komoly dolognak, még akkor sem, ha élesben kipróbálva már úgy gondolja, azért több benne a lehetőség, mint ahogy elsőre tűnt.

Van, ami sokkal fontosabb számára. Ő maga minden egyes felszállása alkalmával megtapasztalja, hogy a levegőbe emelkedve szinte eltűnnek a mindennapok nehézségei - aztán feltöltődve ér földet, és újult erővel néz szembe a kihívásokkal. Meggyőződése, hogy a repülés - természetesen nem közvetlenül - egyfajta gyógyító hatással bír, ami bizony még annak is jól jöhet, aki egészséges. Tamás viszont - mindezt továbbgondolva - olyan embereket is örömmel visz fel, akiknek körülményeikből adódóan ez nem is olyan természetes. A közeljövőben egy vak fiú foglal majd helyet a tandemernyő utasbeülőjében, a pilóta pedig fent át is adja majd neki az irányító fogantyúkat, miközben persze felügyeli a történéseket, azaz a százszázalékos biztonság garantált.

Tamásnak van még egy, jelenleg nem publikus terve - ennek megvalósulásával még szélesebb körrel oszthatja majd meg ezt a csodálatos élményt. Mindebben, mint mondja, nem a haszonszerzés motiválja, hanem az örömszerzés. Nekem pedig az lesz öröm, ha arról is beszámolhatok. A cím valami ilyesmi lesz: Tolókocsiból az égig - a gyógyító repülés.

• repülés
• repülő
• repülőtér
• gyógyítás
• gyógyító
• fogyatékkal élő
• Lélekprojekt