Egyetlen dolog, ami gazdaggá tesz - És máris a tiéd lehet

Sokan irigylik azokat, akik több mint rendezett anyagi körülmények között élnek, illetve magasabb társadalmi presztízsű tevékenységet folytatnak, azaz a ranglétra valamely felső fokán tanyáznak. Alulról nézve úgy tűnhet, övék a világ, valójában azonban mi, hétköznapi emberek is lehetünk olyan gazdagok, mint ők, sőt, gazdagabbak is. Az igazi gazdagság nem függ sem pénztől, sem presztízstől.

A pénz nem boldogít, tartja a mondás, amire általában csak legyintünk, hiszen nyilvánvaló, hogy a kényszerű megszorító intézkedések sem repítenek éppen a hetedik mennyországba. Ám az, hogy valaki megengedheti magának mindenből a legújabbat, legdrágábbat, legmenőbbet, valóban nem feltétlenül utal boldogságra - de általában még csak elégedettségre sem. Hiszen az a bizonyos tárgy, amit az illető annyira meg akar kapni, csak kérészéletű örömet szerezhet neki. A médiából pedig hamarosan dőlni fognak az adott termék újabb változatának reklámjai, ismét felkeltve a sóvárgást - ami nyilvánvalóan nem egy boldogságos állapot.

A kutatások szerint jellemzően azok kerülnek a divat, a mobiltelefónia és a szórakoztató elektronika bűvkörébe, akik valamilyen oknál fogva nem találnak érzelmi kielégülésre szűkebb környezetükben, kiszolgáltatottságukban ugyanis erősebben hatnak rájuk a különböző cégek profitszerzésre irányuló üzenetei. Ám minél inkább a családi-baráti körön kívül keresik a boldogságot, annál kevésbé találják, így pedig egyre nagyobb szükségük lesz arra a fajta látszatmegoldásra, amit a vásárlás jelent.

Hasonló buktatót jelent, ha valaki az aktuális pozíciójával azonosítja magát - minél magasabban helyezkedik el az adott hierarchiában, annál inkább. Az efféle királyság ugyanis gyakorta bizonyul pünkösdinek, hiszen elég egy, a kelleténél ambiciózusabb kolléga, és máris meghalt a király, éljen a király. Ha pedig az önnön fontosságának túlságosan is tudatában lévő ember alól bármilyen oknál fogva kimegy az íróasztala, az aránytalan frusztrációt és feleslegességérzést kelthet benne - nem kevesen úgy élik meg a trónfosztást, hogy voltaképpen azzal megszűntek létezni.

Persze nem vonulhatunk ki a társadalomból - és nemcsak azért, mert ez szinte kivitelezhetetlen, hanem azért is, mert nem vezetne sehová. A pénzre szükség van, hiszen enni, lakni, ruházkodni, közlekedni kell, és persze normális emberi igény egy kis luxus is - egy szép cipő, egy izgalmas program, kikapcsolódás egy kényelmes szállodában, utazás egy szép vidékre. Mint ahogy az is teljesen természetes, hogy az ember nem akar a munkahelye legalsó polcáról nyugdíjba menni. A lényeg, hogy ne tévesszük el a mértéket, azaz ne tulajdonítsunk nagyobb jelentőséget se tárgynak, se titulusnak, mint amennyit az érdemel.

Nem tudom, hol olvastam, hogy az ember a kapcsolataiban él, de minél többet látok, annál inkább egyetértek vele. A kapcsolatok pedig - hangozzék bármilyen banálisan - a szereteten alapulnak. Szeretve lenni mindannyiunk igénye, ám ahhoz, hogy eljussunk ide, nekünk is szeretnünk kell - aminek legalább a csírája ott van mindannyiunkban, és csak rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e kibontakozni. Annyi biztos, hogy minél inkább képessé válunk a szeretetre, annál több jó történik velünk is. A lottóötöst persze ettől senki nem fogja megnyerni, ahogy a nehézségek, méltánytalanságok és igazságtalanságok ellen sem jelent garanciát. De biztos, hogy a szeretet révén nemcsak adunk, hanem kapunk is, ezáltal pedig egyre többször tapasztaljuk majd meg az örömöt, a harmóniát, a kiteljesedettséget - és válunk ezáltal egyre gazdagabbá. És egyre kevésbé lesz fontos mindaz, ami csak pillanatnyi látszatboldogságot eredményezhet.

• Lélekprojekt