Hány szakítás és szerelem után lesz elege az embernek?
Nem a saját szakításról lesz szó.
Munkában ülök, borzasztóan idegesen felhív, hogy nem érti, mi lehet vele a baj, miért történik vele mindez, és úgy általában miért idióták a férfiak. Hiába dolgozom, van még előttem több cikk, és indul a délutáni hajrá, beszélünk vagy 20 percet.
Hosszú estéken tárgyaljuk meg, hogy mit hogy kellene, ki hogy kellene, nevetünk, bosszankodunk, politizálunk, filmek, könyvek, ruhák, régi sztorik, új sztorik, be nem áll a szánk. Aztán hirtelen nincs találkozó, ritkuló Facebook-üzenetekre korlátozódik a kommunikáció, és a másik eltűnik, mint szürke szamár a ködben.
Éjszakába nyúló lelkisegély-szolgálat, kocsmázás szakítás után, heti többszöri találkozás, nem érti a nőket, mondjam már el, mit akarunk. Aztán másfél hónap csend, időnként egy mi a helyzet üzenettel. Majd megint indulna minden elölről, hiszen ő újra maga alatt van. De már nem biztos, hogy kedvem van hozzá.
Eltűnő, felbukkanó barátok
Miért gondolják sokan, hogy a barátok, különösen a közeliek, mindig ott lesznek, legyen bármi? A fenti két sztori értelemszerűen nem ugyanarról az emberről szól, az egyik nő, a másik férfi, de a történet hasonló. Barátok, akik, ha közbejön valaki, eltűnnek, majd ha újra szükség van egy kis lelkizésre, arra, hogy erőt önts beléjük, tanácsot adj, meghallgasd őket, megint felbukkannak. És egy idő után az ember elgondolkodik, hogy hányszor van kedve ezt végigcsinálni.
Picit úgy tűnik, tabu téma az, hogy két ember közt nem csak akkor sérülhet a kapocs, ha szerelemmel szeretik egymást. Hanem bizony akkor is megtörhet, ha "csak" barátok. Van egy régi butuska versike, amit gyakran írtak emlékkönyvbe: a barátság aranyfonál, de ha egyszer elszakad, össze lehet kötni ugyan, de a csomó megmarad. Kicsit patetikus, és nem is feltétlenül igaz, de elgondolkodtató.
És egyáltalán nem arról van szó, hogy irigykednék, ha éppen a másiknak párja van, nekem meg nincs, sőt, örülnék, ha megtisztelnének azzal, hogy a boldogságukba is bevonnak, hiszen akkor is meghallgattam őket, amikor rossz passzban voltak. De mégiscsak jobb, ha mindenki jól van.