Feldmár: "amikor szeretettel fordulunk egymás felé, önmagunkat is segítjük"

Az ember hajlamos lehet nem tudomást venni azokról, akik valamilyen oknál fogva kilógnak az általánosan normálisnak tartott keretek közül: például azért, mert valamilyen pszichiátriai diagnózissal rendelkeznek vagy szenvedélybetegséggel küzdenek, elvesztették az otthonukat, netán a börtönt is megjárták.

Ám ettől ők még nagyon is léteznek, és nem is függetleníthetjük magunkat tőlük, hiszen a világban minden és mindenki kapcsolódik egymáshoz valamilyen módon. Voltaképpen mindannyian egy hajóban evezünk, még ha annak különböző pontjain foglalunk is helyet - ami ráadásul akár egyik pillanatról a másikra megváltozhat. Az pedig, ahogy egy embertársunk felé fordulunk, a mi életünkre is visszahat.

Saját tempóban, saját igény szerint

Volt egy ház Leányfalun, amelynek az ajtaja mindig nyitva állt a krízisben lévők előtt. Menedéknek hívták. Falai közt otthonra találhattak pszichiátriai diagnózissal élők vagy szenvedélybetegek éppúgy, mint útvesztőbe került vagy otthontalan emberek. Nem egyszerűen "csak" fedél került a fejük fölé: mindenki addig lehetett itt, amíg nem érzett elég erőt magában ahhoz, hogy visszatérjen a mindennapi, úgymond normál életbe. Akadt, akinél ez néhány hétig tartott, másoknál hónapokig, megint másoknál még tovább. A lakók nemcsak saját tempójukban, de saját igényeik szerint, önrendelkezésüket mindvégig megtartva haladhattak át a krízisen. Társaságban lenni éppúgy lehetett, mint visszavonulni - mindenkinek saját szobája volt -, ahogy az sem volt megszabva, hogy ki mikor hagyja el átmeneti lakóhelyét, és mikor tér vissza.

Életüket mindeközben a házat létrehozó - illetve magát a kezdeményezést is elindító - Soteria Menedék önkéntesei segítették, ha lehet így fogalmazni, ugyancsak "személyre szabottan". Ők egyébként nem is a szó általános értelme szerinti önkénteseknek tekintették magukat, inkább olyan embereknek, akik most éppen szerencsés helyzetben vannak, de ha úgy hozná az élet, lehetnének éppen lakók is, hiszen bárki kerülhet egzisztenciális vagy lelki krízisbe.

"Egyedül nagyon nehéz kibogoznia magát az embernek"

- A félelem, a szégyen, a düh, az irigység és a reményvesztettség hálójából egyedül nagyon nehéz kibogoznia magát az embernek. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy amikor szeretettel fordulunk egymás felé, akkor segítjük, támogatjuk, lelkesítjük nemcsak a másik embert, hanem önmagunkat is. Ezért dolgozunk egy tényleges Menedék, egy ház, egy hajlék létrehozásán. Fontosnak tartjuk a védett környezetet éppúgy, mint az érzékeny és felkészült szakemberek és önkéntesek részvételét a programban. A Menedék nem kórház, nem gyógyintézet, hanem szeretetteli, barátságos otthon, ahol személyes krízisben lévő emberek egyszerűen csak zavartalanul létezhetnek - vallja a Menedéket inspiráló, azt emberileg és anyagilag is támogató Feldmár András, aki pszichoterapeutaként és számos könyv szerzőjeként is ismert. Maga a modell egyébként a világ más pontjain már évtizedek óta sikeresen működik - Feldmár például Angliában találkozott vele:

- 1974-ben, Londonban láttam először, hogy hogyan lehet emberi módon bánni azokkal, akik valami félelmetes valamivel küszködnek, félnek, és megijesztenek másokat is. R. D. Laing a Philadelphia Association keretein belül hét olyan házat inspirált, ahol zavart és zavaró emberek együtt élhettek, és segítséget kaphattak úgy, ahogy ők akarták, nem úgy, ahogy valaki elképzelte, hogy az nekik jó lenne. Mindig az járt az eszemben, hogy hol szeretnék én lenni, ha valami nagy bajban lennék? Vagy hová vinném a fiamat, lányomat vagy a feleségemet? Most teljes meggyőződéssel mondhatom: a Menedékbe!

Dolgoznak az újraindításon

A Menedék azonban másfél évnyi sikeres működés után anyagi okok miatt 2014 februárjában bezárt. A Soteria közössége jelenleg az újraindításán dolgozik. Számos lépést tettek már ez ügyben, például tavaly év végén jótékonysági árverést rendeztek a Centrál Színházban. A kalapács alá került alkotásokat - a kedves apróságoktól a míves festményekig - kortárs művészek ajánlották fel. A jegyeladásból, illetve magából az árverésből származó bevételt a fenti célra kívánják fordítani. Lesz árverésük idén nyáron a Feldmár Intézet által szervezett Nyári Egyetemen is, illetve most állították össze az idei első féléves kommunikációs és adományszervező stratégiájukat a TASZ tréningjének a segítségével.

Addig pedig, amíg nincs házuk, Minimenedék szolgáltatásukat működtetik, azaz házhoz mennek az önkénteseik krízis esetén, illetve ha valaki fél, nem akar egyedül lenni, akkor társaságot adnak neki - hetente egyszer-kétszer, rendszeresen vagy alkalmanként. Várják az új önkénteseket, akik felkészítő beszélgetésen és kéthetente szupervízión vehetnek részt. Akinek módjában áll, több más módon is segíthet - nemcsak a nehéz helyzetben lévőkön, hanem végső soron saját magán is.

Fotók: Soteria Menedék

• feldmár andrás
• jótékonyság
• Lélekprojekt