Emlékszel még, hogy mi volt a jeled az óvodában? Hát persze, hogy igen

Az óvodai jel egy olyan dolog a múltból, amit a legtöbben biztosan nem felejtenek el felnőttként sem, és tipikusan az a kérdés, ami ismerkedésnél is előkerülhet, ezzel is jobban megismerve a másikat.

Most bizonyára te is visszarepültél az időben, és kapásból meg tudnád mondani, hogy neked mi volt a jeled. Alma, körte, cseresznye, házikó, tulipán, esetleg létra? Ez persze csupán néhány példa a számtalan variáció közül.

Sokan azt gondolnák, hogy az óvodai jel csak egy apróság, aminek nincs nagy jelentősége, hiszen a kisgyerekekben nem is tudatosul igazán, ám valójában nagyon is meghatározó szerepe van. Nemcsak arról van szó, hogy segít megkülönböztetni a gyerkőc holmiját, hanem arról is, hogy ez a jel arra az időszakra a kicsit magát jelképezi. Az óvodában ez alapján azonosítják be őt, vagyis éppúgy jó, ha közel érzi magához, mint később az első hátizsákjának vagy a tolltartójának a mintáját.

Ennek ellenére az is előfordulhat, hogy a praktikum, és nem a gyermek egyénisége dönti el, hogy mi lesz a jele: szempont lehet például, hogy mennyire könnyű az adott jelet megvarrni. Én is hallottam már olyanról, hogy valaki egy nem hozzá illő jelet kapott, egyszerűen azért, mert megörökölte az idősebb testvérétől.

Emlékeim szerint az én óvodai jelem egy pólyás baba volt, amit szerettem. Tetszett nekem, mivel nem volt átlagos, de mégis lányos. Utólag, felnőtt fejjel pedig úgy gondolom, hogy tökéletesen illett is rám, hiszen egy szelíd, dédelgetnivaló kislány voltam, és alacsonyabb is a korosztályomnál.

• óvoda
• Lélekprojekt