"Úristen, még nincs gyereked? Pedig már 23 éves vagy!"

Nagyjából három éve kezdődött, a 20. születésnapom környékén, egy szakítást követően. Először a dédnagymamám jelent meg kezében egy cipősdoboznyi babaruhával, és lemondó arckifejezéssel közölte, hogy ezeket a kislányomnak tartogatta, de hát - pont, pont, pont. Azt sem tudtam, mit mondjak. A látogatás néhány hete megismétlődött, újabb gyerekruhák kíséretében.

Anyukámtól rendszeresen azt kérdezik, hogy van-e már unoka, pedig még ő is csak 43 éves, és saját bevallása szerint nem érzi úgy, hogy nagymamakorú lenne, annak ellenére, hogy 20 éves volt, amikor megszülettem. Vannak olyan barátnőim is, akik már anyukák, és tőlük is elhangzott a kérdés: neked mikor lesz már gyereked?

Egyszerű a válasz: majd egyszer, de nem most. Kislányként úgy gondoltam, legkésőbb 25 éves koromra megszületik az első kisbabám, de nem így alakultak a dolgok, és ezt egyáltalán nem bánom, mert tudom, hogy még semmilyen szempontból nem tartok itt. Nagyot változott a világ az elmúlt 10-20 évben, és míg régen az volt az általános, hogy az ember érettségi után dolgozni ment, majd 20 évesen férje és gyereke lett, mostanra ez a határ jócskán kitolódott.

Persze mostanában is előfordul, hogy az ember tizenéves korában megtalálja azt, akivel le akarja élni az életét, de nálam ez nem így történt, és csak azért nem fogom összekötni az életem olyasvalakivel, akivel nem akarom, hogy az ismerősök és az idősebb rokonok ne nézzenek rám ferde szemmel.

Ahogy telik az idő, valószínűleg csak szaporodni fognak az erre vonatkozó kérdések, és míg eleinte rettenetesen idegesített a dolog, most már nem érdekel, mert senki másnak nincs köze ahhoz, hogy élem az életem, kizárólag nekem. Egyelőre nem gondolkozom azon, hogy mikor jön el az ideje a gyerekvállalásnak, de ha itt lesz, tudni fogom, és remélhetőleg sokkal érettebben, felelősségteljesebben vágok majd bele, mint ha most történne, azzal, akivel kölcsönösen érezzük, hogy ezt szeretnénk.

• gyerekek
• életkor
• nő
• szülés
• elvárás
• Lélekprojekt