Felejtsük el végre, hogy a nemi erőszakért a miniszoknya a hibás!

Hogy miért nem lehet eleget beszélni a nemi erőszakról? Talán azért, mert a társadalom még mindig elképesztően dilettáns módon viszonyul a kérdéskörhöz, a hímsoviniszta megnyilvánulások pedig teljesen elkendőzik a felelősséget. Az, hogy máig vannak, akik létjogosultságot adnak egy Tehetsz róla, tehetsz ellene elnevezésű prevenciós kampánynak, több mint kétségbeejtő. Amíg az emberek egy jelentős része valóban elhiszi, hogy az erőszak oka lehet a miniszoknya vagy a kihívó smink, a társadalom nem nőtt fel.

Számomra az a legmegdöbbentőbb a témában, hogy még egyes újságírók is büszkén kiállnak azon véleményük mellett, mely szerint Kiss László a 60-as években már leülte jogosan megérdemelt büntetését, ezért ma indokolatlan a lemondás, sőt mindenfajta számonkérés is. Egy ilyen aljas tett ismeretében azonban bő másfél év börtönbüntetést nem szabadna elegendőnek vélni. Többen egyetértettek azzal az abszurd gondolattal is, hogy az edző a magyar úszósport sikerei miatt felmentést érdemel. De vajon valóban ott tart az országunk, hogy egy erőszaktevő teljes joggal tisztes karriert építhet?

Szerencsére akad szép számmal jó példa is a sajtóban. Lévai Katalin Itt az idő dühbe jönni címmel írta meg a számomra leginkább mérvadó cikket a Kiss László-botrány és a nemi erőszak kapcsán. Az esélyegyenlőségért munkálkodó szociológus publicisztikájában részletesen kifejti az erőszak pszichológiáját, amely a káros berögződéseken, a férfi és nő kettős mércéjén keresztül válik igazán fájóvá. Amíg elhisszük, hogy a nemi erőszakért az áldozat akár részben is felelőssé tehető, az érintettek joggal félnek a megszégyenüléstől, hallgatásuk pedig teljesen érthető.

A szexualitás megítélése ugyanis jelenleg korántsem egyenrangú: ebben az értelemben a férfi körbeszexelheti a fél világot anélkül, hogy megvetnék, ám a kihívóan vonagló nő megérdemli, hogy megerőszakolják. Így állították be az erőszakot Takáts Zsuzsanna esetében is, aki azonban nem bírta tovább szó nélkül a megalázó megjegyzéseket és az eltussolást. Rendkívüli erőről tanúskodik, hogy kiállt magáért, ezzel a gesztussal pedig minden egyes nőért is.

Hogy miért éreztem fontosnak megírni ezt? Azért, mert úgy látom, hogy szinte minden nőnek van egy története, amikor zaklatták, vagy akár meg is erőszakolhatták volna. Arról, hogy a probléma mennyire nem mondható ritkának, számos blog is tanúskodik: a Mindennapi szexizmus vagy a Nemi erőszak és túlélés című oldalak felületeire például elképesztően sok történet összegyűlt már, és ez csak egy nagyon apró töredéke a valóságnak.

Ezért is tartom egy óriási hibának azt, hogy társadalmunk egy jelentős része valóban még mindig éretlen a nemi erőszak értelmezésére, és ha egy nő áldozattá válik, máig ő cipelheti élete végezetéig a keresztet. Az erőszaktevő férfi? Ma még úgy tűnik, akár egy komoly karriert is építhet, amellyel körülbástyázza birodalmát. A megtört lélek úgyis csendben a sarokba húzódik, és talán soha többé nem szól róla.

• Lélekprojekt