Tudod, hogy téged miért utálnak mások? Valami biztosan van

Van, aki azért más, mert kövér. Van, aki azért, mert dadog. Van, aki azért, mert vegetáriánus. Van, aki azért, mert színes bőrű. Van, aki azért, mert szemüveges. És van, aki azért, mert meleg. Valahol mindenki más egy kicsit. Bizonyos mértékig mindenkit kiközösítenek vagy elítélnek, csak van, akit nyíltan, és van, akit a háta mögött. Ha nincsenek problémáid a túlsúllyal, rád sütik a bélyeget, hogy betegesen sovány vagy. Ha sikeres vállalkozásod van, egy karrierista dög vagy. Ha van pénzed, nyilván nem becsületes úton tettél szert rá.

Az emberek mindig találnak fogást egymáson, legyen az valamilyen külső jellemző vagy akár belső tulajdonság: az esetek többségében olyasmiért köveznek meg valakit, amire az illetőnek egyáltalán nincs befolyása. Ilyenek vagyunk: egy kicsit jobban érezzük magunkat attól, ha a szomszéd gyereke még mindig bepisil, a miénk meg már régen szobatiszta.

Ez az erőltetett megbotránkozás egyfajta önigazolás, hogy ha a Kati nem rohant volna vissza dolgozni, ahogy a gyerek betöltötte a másfelet, már nem kellene pelenkázni. És büszkék vagyunk magunkra, hogy mi azért megvártuk a kettőt.

Kár lenne tagadni, hogy mindenkiben van egy kis rosszindulat, egy kis káröröm, egy kis irigység. Még azokban is, akik a teljes toleranciát hirdetik: köztük is sokan vannak, akik egy, a nézeteiktől eltérő gondolatmenet hallatán ugyanúgy felháborodnak, mint bárki más, aztán hálát adnak, hogy őket bezzeg ennyire haladó szemléletmóddal áldotta meg a sors.

Talán egy heteroszexuálist nem bántanak azért, mert megfogja a szerelme kezét az utcán. Viszont ítélkeznek felette azért, mert túlsúlyos párt választott. Bántják, mert a társa dadog. Kinézik, mert a választottja nem eszik húst. Ferde szemmel néznek rá, mert más nemzetiségű a szerelme. Kinevetik, mert furcsán mutat egy szemüveges ember oldalán.

Mindegy, hogy milyenek vagyunk, mindig lesz valaki, akinek nem fogunk tetszeni. Valaki, aki nem ért egyet a döntéseinkkel, és meg van róla győződve, hogy a helyünkben sokkal jobban csinálná, aztán a saját életében mégis olyasmiket tesz, amiken egy harmadik személy fennakad. Ezért nincs értelme próbálkozni azzal, hogy mindenkit a saját képünkre formáljunk, legyen az a kép akármilyen pozitív a saját mércénk szerint: meg kell értenünk, hogy mindenki más egy kicsit, és ettől van egyensúlyban a világ.

• különbség
• személyiség
• előítélet
• tulajdonság
• Lélekprojekt