Eleged van a Facebook-szelfikből? Mielőtt bármit mondasz, ezt látnod kell!
Nem egy modern betegségről van szó.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Az okostelefonok elterjedésének köszönhetően lassan mindenkinek van fényképezőgép és kamera a zsebében, ami mindenhová elkíséri, így rengeteg pillanatot van lehetőségünk megörökíteni. Éppen ezért sokaknak eszébe jut nem csak az őt körülvevő dolgokat, de önmagát is - szelfi formájában - megörökíteni. Mi a gond ezzel?
(%box::roadblock()%)
A szelfi egy különleges dolog a fotózásban, olyannyira, hogy talán azt is megérdemli, hogy önálló műfajként kezeljük. Ezek a képek számos dolgot képesek elmondani, melyet más fotók nem adnának át, ám az internetezők egy része mégis gyűlöletet táplál irántuk.
Ennek pedig az egyik legfontosabb alapja, hogy a szelfizést nagyon sokan új dolognak tartják, és, mint ilyentől, végtelenül idegenkednek. Holott valójában ez jókora tévedés: ezek a fotók csaknem egyidősek a fényképezéssel magával.
Az én időmben még nem volt szelfi!
Dehogynem. Legfeljebb nem volt divat, ám ezért inkább a fényképezőgépek hiánya okolható, mintsem az emberi természet hirtelen változása. Ahogy ezeken az 1919-es és 1935-ös képeken is látható, már ekkor is szívesen fotózták le az emberek önmagukat. Ennek pedig megvan az oka.
Valójában a szelfi egy roppant izgalmas pillanatot őriz meg. Nemcsak megmutat egy tájat, más embereket, a családodat vagy bármi egyebet. Megmutatja azt, hogy te is éppen ott vagy az események közepében, hogyan érzed magadat, így az élmények megosztása sokkal közvetlenebb, őszintébb formát kaphat, mint akkor, ha egyszerűen a nyaraláson látott tájat mutatnád meg.
Miért kell ezt közzétenni?
Az élmények nagyon személyes megosztására pedig már régóta vágynak az emberek. A jobb oldalon például éppen egy spontán pillanatot láthatsz, melyben a fotós azt örökíti meg a kirakatüveg segítségével, hogy ott van a GUM áruház előtt, és ez neki valamiért fontos. Persze nem újdonság ennek az ellentéte sem, amikor valaki egy bizonyos benyomást akar elérni, majd megosztani azt. Éppen ilyen a bal oldali kép, melyen egy körülményesen beállított szelfi készül komoly kellékekkel.
(%box::marketing()%)
A fotók üzenetét lehet ugyan magamutogatásnak tekinteni, mégis jobb talán az élmények egy különleges bemutatási formájaként gondolni rájuk. Ezt a gondolkodásmódot érdemes addig megtartani, míg nem látsz a hírfolyamodban valakitől naponta tíznél több hasonló fotót, ami valóban arra utalhat, hogy az illetőnek talán egy kissé túlzottan aktív megoszthatnékja van, ám ezt is könnyen kezelheted a kevesebb-bejegyzést-szeretnék-látni-ettől-a-személytől gombbal.
Ma már az egész a márkamutogatásról szól!
Nos, ez a trend sem a 21. században kezdődött. A fenti, 1963-as képen például a fényképezőgép típusa - Zenith-C - gyakorlatilag nagyobb hangsúlyt kap, mint maga a fotós vagy a pillanat. És ezzel sem kell, hogy probléma legyen. Egy vadonatúj, márkás, kemény spórolásból beszerzett eszközre miért ne lehetne valaki büszke? Ez akkor is érvényes, ha éppen a legfrissebb iPhone-ról van szó.
Csak egy nagyon kicsit más a helyzet, ha a szóban forgó kütyüt a szelfiző nem vette, hanem kapta, ám egy szép ajándékot sem kevésbé érdemes megörökíteni.
Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal, Fülöp Imre, Kalocsai István, Jankovszky György, Privát Fotó és Film Archívum - Höfler Tibor Gyűjtemény, Wein Sarolta.
