Nekem a Balaton a Riviéra - Ezért imádom annyira a magyar tengert

Nem egy gazdag családba hozott a gólya, így aztán mikor kicsi voltam, nem is igazán volt lehetőségünk arra, hogy évente többször is nyaralni menjünk. Talán pont ezért hatalmas élménynek számított, amikor az egész família - kereken négy fő - beült az autóba, és meg sem álltunk egészen a Balatonig.

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor gyerekként szinte gyomorgörccsel ücsörög a kocsi hátsó ülésén, mert már annyira becsobbanna a hűvös vízbe. "Mikor érünk már oda?" - kérdeztük tesómmal félpercenként, szüleink hatalmas örömére.

Tíz évvel később pont ugyanolyan jó érzés lemenni a Balatonra. Lábujjhegyen lépkedni, mert égetik a forró kavicsok a talpam. A fokhagymás lángos és a sült hekk illata, ami mindent körbeleng. Érezni a nap égető sugarait a pillanatok alatt tűzpirossá váló vállamon. Nézni a vizet körbevevő nádast, és hallgatni, ahogy susog a szél a fűzfák ágai között.

Hallgatni, ahogy a német turisták vitatkoznak, figyelni, ahogy a gyíkocskák ki-bemászkálnak a part menti sziklákon. Fintorogni, mikor hínárba lépek a vízben, és sikítozva menekülni, amikor közelít felém egy - felnőttként még mindig nagyon ijesztő - vízisikló.

Talán lehetne jobb. Lehetne másabb. Lehetne áttetszőbb a Balaton, lehetnének tisztábbak a poharak a tóparti kifőzdében, vagy kevésbé nyálkás a vízbe vezető lépcső, de legyünk őszinték: úgy nem is lenne az igazi. Mert kár is lenne tagadni, én úgy vagyok vele, mint Németh Lehel és Felföldi Anikó a legendás sláger előadói: nekem is a Balaton a Riviéra.

• balaton
• balaton-felvidék
• balatonakarattya
• Balatonaliga
• Balatonalmádi
• Balatonvilágos
• nyaralás
• lángos
• hal
• emlék
• Lélekprojekt