„Nagynéni leszel!” 2 szó, ami egy életre szóló barátsággal jár
Egy emberpalánta barátságától megfiatalodsz, ráadásul újra járhatsz játszótérre.

Ez is érdekelhet

7 tipp kényelmes ajándékvásárláshoz - találd meg a legjobb ajánlatot! (x)

Tippek hogyan hozd a legjobb formád télen is - a hideg idő nem akadály! (x)

Nem tudod, milyen legyen idén a karácsonyi dekoráció? Segítünk! (x)

Négy dekortrend, amivel biztosra mehetsz karácsonykor (x)

Megvan az év legnagyobb gyermekelőadása: ha szemfüles vagy, jövőre megnézheted! (x)

beauty and style

Virágillatú parfüm házilag: egyszerűen elkészítheted a saját illatod »

Puha és meleg pulcsik karácsonyi mintával – Árakkal és lelőhelyekkel »

Ha válaszolsz erre a 3 kérdésre, tudni fogod, milyen legyen az esküvői sminked »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Nagyjából úgy emlékszem, mintha múlt héten történt volna. Napsütötte júniusi délután volt 2011-ben, épp munkából tartottam hazafelé. Csörgött a telefon, a vonal túlsó végén a bátyám volt, hangja kissé elfogódott.

Távolról indított, néhány percig mesélt talán a kutyáról vagy valamelyik haverjáról, aztán egyszer csak bedobta a nagy hírt: "Nagynéni leszel".

Sípolni kezdtem. Nem sikítani, mert a nyílt utcán azért mégse, de fura sípoló hangok hagyták el számat, és hozzá ugrabugráltam. Különös látványt nyújthattam, ráadásul az otthontól még több sarok választott el.

A következő kép, amire nagyon élesen emlékszem, már a kórházban volt, december közepén. Egy nagy üvegablakon keresztül szemléltem a vadiúj jövevényt, aki - hogy őszinte legyek - nem tűnt túl barátságosnak. Tökéletesen hidegen hagyta a kíváncsi rokonság, az összes könnyes-meghatott tekintet meg a többi. Leginkább sírt.

Nem tudnám megmondani, mikor mertem először a kezembe venni az unokahúgit, de néhány hetes már biztosan elmúlt. Nagyon rácsodálkoztunk egymásra, aztán vagy fél percbe is beletelt, míg a szája széle legörbült, és néhány hüppögés után teli torokból az arcomba üvöltött.

Annyit azért megállapítottam, hogy a fülünk egyforma. Méretbeli különbségek ugyan adódtak, de formai szempontból tökéletes mása a jobb a jobbnak, a bal meg a balnak. Ezt jó jelnek vettem.

Megérzéseim pedig szerencsére beigazolódtak. Bár az elején kicsit frusztráló volt a nagynéni szerepe: ő sokat sírt, nekem meg fogalmam sem volt, miért teszi. De alig telt bele néhány hónap, és barátnők lettünk. Ő jól tudta, hogy az állathangutánzás mestere vagyok, lehet velem dobolni, kúszni a teraszon, ezredszer is megcsodálni Dorka kutyát és kinyújtott mutatóujjal mondani, hogy: „Va!”, aztán még egyszer "Va!"

Én meg örültem, hogy végre van alibim játszótérre menni, újra birtokba vehetem a homokozót, és van velem valaki, akivel a fészekhintában hanyatt fekve teljes egyetértésben bámulhatjuk az eget. Vagy egy percig. Mert aztán inkább libikókázni, babakocsit tologatni vagy csúszdázni kell.

Persze a nagynéni szerep hátránya valószínűleg pontosan az, ami más megközelítésből az előnye: nem lehetek a nap 24 órájában vele. Sőt, a több mint kétszáz kilométeres távolságból adódóan jóval ritkábban, mint szeretnék.

De azért jó dolog néhány hét után újra örülni egymásnak. Egy időben minden viszontlátáskor apró sípoló hangokat adott, és hozzá ugrabugrált. Én meg azon töprengtem, honnan olyan ismerős ez a viselkedés...

Ezt is szeretjük