Unalom vagy megszokás? Nagyon nem mindegy

A megszokás szó szinte mindig negatív környezetben bukkan fel, rosszat sejtet, unalmat, szürke hétköznapokat, minden olyasmit, amit az ember elméletben szeretne elkerülni. Mire gondolunk ilyenkor elsőre, tévé előtt tespedésre, egymásra bámulásra, értelmetlenül eltelt órákra? Pedig nem kellene, hiszen a megszokás nem feltétlenül ezeket jelenti, csak akkor, ha nem figyelünk oda.

A megszokott dolgok mintha kezdenék elveszíteni a jelentőségüket, és mindig valami új kell, valami friss, valami más. Sokan szinte menekülnek az állandó, jól ismert dolgok elől, hajszolják az élményeket, pedig nem csak az újdonság varázsa töltheti meg tartalommal a pillanatokat.

Unalom vagy megszokás?

A megszokás lehet megnyugtató szó is, megnyugtató tevékenység, ami jót tesz a léleknek vagy épp a testnek. A megszokás nélkülözi a stresszt, a megszokások élvezete pont abban rejlik, hogy tudjuk, mit fogunk kapni, milyen hatással van ránk, ismerős érzésekkel tölt el.

Nem feltétlenül baj, ha valaki hazaérve szereti lerúgni a cipőjét, bebújni a kedvenc mackónadrágjába, és egy jó könyvvel bekuckózni, az sem, ha stresszlevezetésnek megnéz mindig egy filmet, kitakarít, vagy bármit csinál, ami már korábban bevált. Lehet, hogy egy állandóan pörgő, maga elől menekülő ember épp arra vágyik titokban, hogy ne kelljen semmit csinálnia.

A megszokás ezenkívül lehet izgalmas is, egyszerűen ismétlődő tevékenységről van szó, ami izgalmat is rejthet magában. A hétfő estéim például majdnem mindig ugyanúgy alakulnak, mondhatni megszokottak, ugyanis mindegyiket egy vetélkedőn töltöm, egy csomó ember társaságában. A múltkor telefonban mondtam valakinek, hogy hova megyek, és azt válaszolta, ja, tudom, a szokásos, és tulajdonképpen ez indította el bennem a gondolatokat, hogy a megszokás nem valami ördögtől való dolog.

Igen, lehet unalmas is, szerintem csak arra kell figyelni, hogy ne a megszokás válasszon minket, hanem mi válasszuk a megszokást. 

• Lélekprojekt