Te is ezzel mérgezed magad mindennap? Pedig van rá megoldás

"Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás" - írta az ókori görög filozófus, Hioszi Tatiosz, ezzel is alátámasztva mindazt, amit oly sokan gondolnak ez utóbbiról, hiszen a megbocsátás ereje legalább olyan megfoghatatlan és misztikus vonatkozása az emberi létnek, mint előbbi, a szeretet vagy éppen a hit.

A megbocsátást nem véletlenül tartja számos vallás is az egyik legnagyobb erénynek, az igazi megbocsátás kegyelem, azonban, ahogy Gandhi mondta, az erősek tulajdonsága, és korántsem egyszeri cselekedetet jelent, hanem magatartásformát, fogalmazta meg oly találóan Martin Luther King. De talán Mark Twain írt róla a legszebben: "a megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt".

Nem egyenlő a felejtéssel, nem egyenlő egyetlen mondattal, nem magyarázkodás, nem ítélkezés, nem szánakozás és nem az erkölcsi fölényből fakadó büszkeség. A megbocsátás választás és döntés, mely, bár jó a szíved, lehet rendkívül nehéz, ugyanakkor egy szebb utat takar, mely nem mérgezi sem az embert, sem pedig a világot haraggal és gyűlölettel.

Azt, hogy a megbocsátáshoz valóban erősnek kell lenni, mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy sokan nem csupán akkor képesek rá, ha apróbb sérelmekről, nézeteltérésekről, illetve a soha ne feküdj le haraggal elvének követéséről van szó, de olyankor is, ha óriási veszteségek és traumák megtörténte után van rá nagy szükség.

Nem egy embernek adott például hatalmas lelkierőt Phyllis Rodriguez és Aicha el-Wafi világhírűvé vált barátsága, a két nő között ugyanis azután szövődött talán életre szóló kapcsolat, hogy egyikük fia szerepet vállalt a szeptember 11-i terrortámadásban, melynek során a másik gyermeke életét vesztette.

Az érthetetlen veszteségek talajából kinőhetett volna gyűlölet és bosszúszomj is, ehelyett azonban az áldozat édesanyja meglátta, hogy a tettesé is ugyanúgy szenved, mint ő. Ide kattintva megnézheted azt a lélekemelő, kultikussá vált videót is, melyben a két nő egymás kezét fogva beszél arról, hogy a megbocsátás - még ha azt az adott esetben sokan furcsának és érthetetlennek is tartották - miként segített nekik abban, hogy feloldozást és békét találjanak, majd együttes erővel szálljanak síkra az erőszak terjedése ellen.

A világban számos szervezet dolgozik azért, hogy életre szóló sérülést jelentő traumák áldozatain próbáljon segíteni azáltal, hogy kapcsolatot teremt köztük, illetve az elkövetők között, lehetőséget adva a valódi megbocsátásra, legyen szó a ruandai népirtásról, az izraeli-palesztin és az észak-írországi konfliktusról, vagy épp csak olyan hétköznapibb, de szintén hatalmas veszteségeket magukban hordozó történetekről, melyeket például a The Forgiveness Project gyűjt egybe, majd oszt meg a világgal.

A megbocsátás folyamata olyan belső út, melyen tudatosan kell elindulni, akár mások által ért sérelem, akár önmagunkat vádoljuk valamiért. Ha nem tesszük, a harag és a félelem olyan mélyen a lélekbe ivódik, hogy akár egy életen át is képes mérgezni azt, a lélek sebei pedig lassan a test sebeivé válnak, nem véletlen, hogy azok, akik előbbieket fel nem oldott teherként hordozzák magukban, gyakran súlyos betegségektől szenvednek.

A jelenség pszichológiájával kiemelten foglalkozó és a Nemzetközi Megbocsátás Intézetet megalapító pszichológus, dr. Robert Enright szerint tanulható és akár életre szólóan elsajátítható képességről van szó, melynek folyamatához egy húsz lépésből álló modellt is kidolgozott. Ennek egyik legfontosabb része a felismerés és a döntés, melyet a valódi munka követ.

Bár a sérelem okozóját is megváltoztathatja, ha megbocsátanak, ez korántsem biztos, éppen ezért a megbocsátás nem logikus, hanem paradox élmény, hisz nem feltétlenül arra van hatása, akire a szó hagyományos értelmében irányul, az áldozat azonban gyógyul általa, és talán tovább tud lépni.

A megbocsátás nem igazolja a tettet, nem jelenti az igazságszolgáltatás hiányát, és azt sem, hogy minden ugyanúgy megy tovább - sőt -, a halálos járványként emlegetett erőszak ördögi spiráljából azonban segít kikerülni. Míg a harag méreg, a bosszú pedig maga a sötétség, a megbocsátás megbocsátást és reményt terem. Ahogy Jeanette Winterson angol írónő megfogalmazta, megváltja a múltat, és felszabadítja a jövőt.

• Lélekprojekt