5 kiló, puha, és megváltoztatta az életemet - Mi az?

Két évvel ezelőtt a könyökömön jöttek ki a macskás képek, videók és posztok, amik elárasztották az internetet, és amikor ezen mérgelődtem, eszembe sem jutott volna, hogy hamarosan én is írok majd egy ilyet. Közhelyes hollywoodi filmbe illő átalakulásom 2014 tavaszán kezdődött, egy verőfényes szombat délután. A kocsi hátsó ülésén zötykölődtem, ölemben egy papírdobozzal, melynek tartalma cérnavékony hangon nyávogott, és apró karmait nem kímélve próbált kiszabadulni.

Azon a tavaszon rekordmennyiségű egér költözött a pincébe, ezért megfogadtuk egy barátnőm tanácsát, és ismerősök segítségével szereztünk egy macskát, persze olyan szigorú szabályok lefektetése mellett, mint hogy a cica csak a pincében és az udvaron lehet, almot pedig eleve nem is vettünk, mert hát az állat majd a kertben elvégzi a dolgát - gondoltuk mi.

Aztán kinyílt a papírdoboz teteje, és előkerült belőle egy igen zilált, csipás és szemmel láthatóan halálra rémült, vörös kiscica. Nagyjából ekkor vált cseppfolyós halmazállapotúvá az összes családtag, és úgy is maradt örökre. Egy nap sem kellett hozzá, hogy egy emberként szolgáljuk őmacskaságát, Móricot, aki szinte azonnal felköltözött a házba az alvós kosarával együtt.

A napjainkat azóta 0-24 órában főként olyan tevékenységek teszik ki, mint a macska ki- és beengedése, macskaetetés, macskasimogatás, gügyögés a macskának, a macska fényképezése, fotók nézegetése a macskáról, a macska szinkronizálása, áradozás a macskáról, valamelyikünk távolléte esetén pedig érdeklődés a macska hogyléte felől.

Ezek közül talán a legszórakoztatóbb a macska szinkronizálása, mert a cicának minden egyes mozdulatáról, testhelyzetéről és arckifejezéséről ordít, hogy éppen mire gondol, és mivel ő nem képes kimondani, mi megtesszük helyette. Így tudtam meg például, hogy a macska - annak ellenére, hogy előkelő - rendkívül csúnyán beszél, mindig éppen azt szereti a legjobban, amit én eszem, és minket, embereket csak megtűr a házban némi élelemért cserébe, valójában minden az övé, és ha már nem lesz ránk szüksége, halálunk garantáltan lassú és fájdalmas lesz.

Időnként azért még ő is levetkőzi a méltóságát, és ha az orrát vakargatja valaki, nyitott szájjal dorombolva jelzi, hogy pillanatnyilag őt veti meg legkevésbé a családból. Hiába lesz márciusban kétéves, ha valami olyan szörnyűség történik vele, mint hogy megcsípi a méhecske, akit levadászott, azonnal rohan a lakásba, és nyávogva próbálja elmesélni, milyen rossz dolog érte, majd szundít egy röpke 10-12 órát, hogy kiheverje a traumát.

Valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy regényt tudnék írni erről az öt kiló színtiszta eleganciáról, és még az is csak a jéghegy csúcsa lenne. Most már megértem, hogy miért van tele minden cicás képekkel - házunk vörös uralkodója ráébresztett arra, aminek az egyszerű halandók nincsenek tudatában: a macska a világ közepe.

• macska
• cuki
• háziállat
• változás
• Lélekprojekt