Nyomj gyorsan egy like-ot, és ennek a kisgyereknek jobb lesz az élete!

Fehér Ági vezető szerkesztő írása

Segít a like egy gyereken?

Már egy megosztás is segít: sokszor lehet olvasni a Facebookon ezt a szöveget, ha valaki segítséget kér, de így van-e? Vajon mennyit ér, ha megoszt valaki egy ilyen posztot, like-olja az UNICEF oldalát, elretten egy gyerekkatonát ábrázoló fotótól, majd továbbgörget az ismerősök babafotóihoz, elégedetten, hogy segített valakin.

Épp az UNICEF-nek volt egy kampánya, ami arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy a virtuális együttérzés nem segít, senkinek nem lesz jobb tőle, sőt. Az ember egyrészt azt érzi, hogy tett valamit, holott csak lenyomott egy gombot, amitől semmi nem változik a világban, nem lesz kevesebb éhező kisgyerek, nem talál lakást a hajléktalan, másrészt sajnos a segítségkérő posztok tömkelege egy idő után immúnissá tesz a mások nyomorára.

Persze lehet, hogy eljut valakihez majd, aki segít, de miért ne te vagy én legyünk azok, akik a megosztáson túl is tesznek valamit? Ha például bajban van egy család, akkor ahelyett, hogy posztoljuk a bejegyzést, esetleg elküldjük egy szervezetnek, miért nem állunk fel, szervezünk gyűjtést, veszünk pelenkát és visszük el?

Tapasztalatom szerint az emberek szívesen segítenek. Nem kell sehova kiállni kalapozni, elég a munkahelyen elmondani, hogy gyerekruhákat gyűjtünk, hajlétktalanoknak szeretnénk ételt vinni vagy hogy pelenkát szeretnénk venni egy rászoruló családnak. Nagyon sokan csatlakoznak az ilyen akciókhoz az irodából, a családból, a baráti körből, és örülnek, ha jót tehetnek, és ezt megszervezi valaki helyettük. De sokan be is kapcsolódnak, továbbadják a saját baráti körüknek vagy kocsit ajánlanak fel a szállításra.

Ráadásul az adott ember, akinek segítenek is sokkal többet kap, ha látja, érzi, hogy nemcsak szervezetek foglalkoznak vele, hanem konkrét személyek, akikkel el tud beszélgetni, akik figyelnek rá, a tudat pedig, hogy ő elég fontos volt ahhoz valakinek, hogy segítsen, hihetetlen erőt adhat. 

Nem lehet mindenkin segíteni, de ha már egy emberért vagy családért tettél valamit, akkor az bőven több, mint amit sokan elmondhatnak magukról. És a karácsonyra sem kell várni, hiszen most is van, aki éhes, most is van, aki szegény. 

Ezt is szeretjük