Csak én és a ceruza: amikor általam valami új születik
Az alkotásban mindenki örömét lelheti, kortól és nemtől függetlenül.
Sokféle kreatív hobbi létezik: van, aki horgol, köt, hímez vagy varr valami szépet, de a konyhában való tevékenykedést is szokás művészetként emlegetni. Valójában nem is az számít, hogy mi kerül ki az ember kezei közül, hanem hogy megalkotott valamit a saját erejéből és ügyessége által, a tapasztalás és a siker élménye, hogy lám, ilyet is tud.
Nekem a rajzolás a hobbim. Tudom, ez is egy készségalapú tevékenység, ami valakinek jobban megy, másnak kevésbé, ráadásul állítólag rendkívül finom motorikus mozgást igényel. Ezért van az, hogy gyermekként ezt is meg kell tanulni, hogy kezdetben csupán krikszkrakszok kerülnek az üres papírra, legalábbis látszólag.
Azonban nem a rajz tantárgyból kapott jegyek emlékében vagy egy-egy félre sikerült alkotásban kell keresni a valódi mércét. Ha így lenne, egy kisgyermek sem venne a kezébe színes ceruzát, és rajzolna szivárványt, házikót, napocskát, anyut, aput és testvért, és azért, hogy egy családtag se maradjon ki, a család kutyáját vagy macskáját is. Ezek a rajzok amúgy is egy teljesen más értékrendszerben mozognak, olyan kincsek, amiknél szívnek kedvesebb műalkotást nem látott még egyetlen szülő sem.
Már kicsiként is nagyon szerettem rajzolni, pedig az elmondásokból úgy tudom, hogy nehezen tanultam meg. Egy napon az óvodában rajzoltam valamit, mire az óvó néni megkérdezte tőlem, hogy én csináltam-e. Vérig voltam sértve a kérdéstől, hiszen ki más szerzeménye is lehetett volna előttem, később azonban értelmet nyert, hogy miért szeretetett volna megbizonyosodni róla. Innentől viszont már semmi sem szabott gátat a királylányok papírra vetésének.
Bár mindenféle kelléket lehet hozzá venni, rajzolni szinte bármivel lehet, így egészen olcsó hóbort. Azért is jó, mert teljesen ki tud kapcsolni: ha rajzolok, olyankor tényleg nem létezik más, csak én és a ceruza. Minden egyes alkalommal hatalmamban áll valami újat létrehozni, miközben maga az elkészítés folyamata is örömet tud adni. Hát ezért van az, hogy a rajzolás számomra mindig is kedves időtöltés marad.