Miért jó picinek lenni? A 153 centiről mesélek

Fehér Ági vezető szerkesztő írása

Nem nőttem nagyra, még közepesre sem, de ez nem zavar.

A beceneveim általában a magasságomra utalnak, illetve pont arra nem, hanem a magasság hiányára, és szinte mindenki ilyeneket ragaszt rám. Valaki egyszer Fehér Mikróként mutatott be, amin nagyon jót nevettem. Nem nőttem meg, tizenévesként, sőt, még huszonévesként is elég sokat hallgattam a rendkívül eredeti nem ettél elég spenótot, nem álltál eleget az esőn típusú mondatokat. Engem mondjuk annyira nem zavart, hogy pici vagyok, valahogy nem is érzékeltem, hiszen sose voltam 180 centi, nem tudom, milyen fentről szemlélni a világot. Ahogy egyre idősebb vagyok, úgy élvezem egyre jobban ezt a 153 centit.

Kicsi vagyok, székre álljak?

Persze nem mondom, vannak hátulütői a dolognak, moziban például nagyon nem mindegy, ki ül be elém, egy nagy fej a vászon közepén eléggé levon bármilyen film művészi értékéből, főleg, ha feliratos. Koncerten is akadnak problémáim, Murphy-törvény, hogy elém parkol le egy kétméteres valaki, és hiába ugrálok a zenére szívesen, látni úgysem fogok. Egyszer egy koncerten a második sorból nem láttam semmit, erre már én is azt mondom, hogy teljesítmény.

A magasabban lévő polcokról leszedni az árut külön börleszkmutatvány, de ezen legalább más is szórakozhat. Az eladók persze nagyon szívesen leszednek nekem bármit. Nadrágból általában olyat nézek, ami másnak hétnyolcados, az nekem pont megfelelő lesz, a sima hosszoknál le lehetne belőle vágni vagy 20 centit, de szerencsére már itthon is van néhány bolt, ami kínál a vertikálisan kihívásokkal küzdőknek farmert.

Picinek lenni persze egyáltalán nem rossz, sőt, mókás. Nincs, aki megmondaná rólam a koromat, és amikor még 30 évesen is elkérték a személyimet az alkoholvásárláshoz, azt egyszerre találtam viccesnek és üdítőnek.

A koordinációs készségem szuper, köszönhetően annak, hogy a metrón nem kapaszkodom, mert ha bent állok, nincs hova, és van, hogy a buszon is inkább egyensúlyozok. Vásárolhatok a gyerekosztályon, ahogy apám mondaná, az Úttörő Áruházban, a tiniknek való ruhák közt nagyon sok divatos holmi van sokkal kevesebbért. Az emberek, még a nem sokkal magasabbak is, nagyon aranyosnak tartják a piciket, és már nem kérem ki magamnak, ha azt mondja valaki, hogy annyira cuki vagy.

Ezt is szeretjük