Ma 128 éve született Karinthy Frigyes

1887. június 25-én született a magyar irodalom talán legszellemesebb alkotója, egyik legszélesebb látókörű írónk, Karinthy Frigyes.

Bár ennek talán nem örülne, de mint legtöbben, én is olykor groteszk, abszurd sziporkái miatt ismerem és szeretem őt. Meg persze azért, mert a humorban nem ismert tréfát.

"Mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték"

A Tanár úr kéremből mindig is a Magyarázom a bizonyítványom volt a kedvencem - nyilván, mint minden második olvasónak. Gondolom, ezzel nem tettem tanúságot túl élénk fantáziáról, de mindegy, hány évesen olvasom újra, minden alkalommal bámulatba ejt, hogy lehet egymásba fűzni ennyi képtelen, cifra magyarázatot, ha az ember szorult helyzetbe kerül. Valószínűleg épp azért nyűgöz le kreativitása, mert többnyire úgy tekintek magamra, mint aki neki sem tudna futni egy ilyen színes, sok oldalról megtámogatott interpretációnak.

Persze sejtem, ez pusztán azért van így, mert még soha nem volt igazán nagy szükségem rá, hogy egy rosszul sikerült félévi bizonyítványhoz hasonló súlyú szituációból kidumáljam magam. De ha a helyzet úgy hozná, Karinthynak hála legalább tudom, milyen kifejezéseket kell elsütni: "bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia", "bélyeghatósági szabályrendelet", "nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva".

"Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit"

Mindenki ismeri a fenti bölcsességet, valószínűleg legtöbben a forrását is eltalálnák. Karinthynak, akinek Böhm Arankával kötött, 18 éven át tartó viharos házasságát sokszor a nyilvánosság előtt zajló nagy veszekedések és kibékülések tarkították, kérdés nélkül el is hisszük, hogy így van.

Emlékszem, kamaszkoromban találkoztam először ezzel a két mondattal, és bár akkoriban is nagyon jól csengett, nem tudtam igazat adni neki. Nem éreztem áthidalhatatlan távolságot a két nem között, mi több: nagyon is úgy tűnt, mindenkinek ugyanazon jár az esze.

Ma persze már kicsit árnyaltabb a kép, és talán valamivel több gondolat kínozza változatlan méretű szürkeállományunk. Épp ezért vagyok kénytelen belátni Karinthy szavainak cáfolhatatlan igazságát, és igyekszem is szem előtt tartani a hétköznapi viták során. Mert az említett két mondat nemcsak különválaszt, egyúttal össze is hoz.

"Minden másképp van"

Karinthy nem a szkeptikusok táborába sorolta magát, hiszen mint mondta, szó sincs róla, hogy azt állítaná: nem biztos, hogy minden úgy van a világban, ahogy azt az ember elsőre hiszi. Ő inkább határozottan kijelenti: semmi nincs úgy.

Az efféle gondolatmenet elsőre akár riasztó is lehet, hiszen hazugságot, szemfényvesztést feltételez a világról, melynek sűrűjében az ember nem talál fogódzót, és könnyen gyökértelenné válik. Nekem azonban nagyon is kedvemre való fejtegetés, hiszen egy roppant fontos dologra hívja fel a figyelmet: az emberi elme tükrének torzítására.

Mi pusztán visszatükrözzük a valóságot, hozzáadva egyfajta személyiségünkből fakadó pluszt, amitől bár színesebb lehet, de egyúttal meg is szűnnek az abszolút igazságok. Nincs ezzel baj, sőt, örülök, hogy Karinthy figyelmeztet: a világ így működik. Ráadásul, mint mondja "a legtöbb ember nem az igazságot keresi, csak a maga igazát".

Kép: Petőfi Irodalmi Múzeum

• Karinthy Frigyes
• író
• Lélekprojekt