Sokakat depresszióssá tesz a decemberi sötétség - Én emiatt mégis imádom
A nyomasztó időtől néha meg sem látjuk az időszak igazi szépségét.
Megértem, miért gyűlölik sokan a decemberi időszakot. A filmekben gyönyörű, ahogy nagy pelyhekben hullani kezd a hó, amint az ember kilép a házból, azonban lássuk be: a valóság korántsem ilyen idilli. Sötétben kelünk, sötétben mászunk haza a fárasztó munkanap után - sehol a hó, sehol a csodás jégvirágok, latyak van, eső, és mindent beborít a nyomasztó sötétség. Bár én ezt valahogy mégis másként látom.
Én abba az idegesítő embertípusba tartozom, akik már októberben gondolatban elkezdik feldíszíteni a karácsonyfát, és letörhetetlen lelkesedéssel éneklik Mariah Carey megunhatatlan klasszikusát, az All I Want for Christmas is You-t, miközben mézeskalács-rénszarvasokat szaggatnak ki, és hóembereket formáznak habcsókmasszából. Így aztán érthető, hogy én ebben az időszakban is meglátom a szépet: mert ha sötét van, az egyet jelent az én szótáramban: csodaszép karácsonyi díszkivilágítást.
Mert lássuk be, a hideg és sötétség ellenére mindenki imádja, ahogy fénybe borul a város: a villódzó füzérek varázsütésszerűen tekerednek fel a fákra, a lámpaoszlopokra, sőt, olykor még a járművekre is, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra. Úgyhogy holnap reggel ne úgy keljetek fel, hogy morogtok a homályos utcák miatt. Törjön belőletek elő picit újra a gyerek, és örüljetek a gyönyörű fényeknek.