Elvesztett szeretteink: Neked is hiányzik valaki ünnepekkor?
Ha a Te szeretteid közül is távozott már valaki, nem lesznek idegenek a következő sorok.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Egy szeretett ember elvesztése fájdalmas élmény, és mindenki másképp küzd meg vele. Túl lehet lépni rajta, fel lehet épülni, mert ez valahol mégiscsak az élet rendje - de az ünnepek mindig nehezebbek. Nemcsak az első, második, harmadik alkalom, hanem az összes, hiszen valaki bizony hiányzik attól az asztaltól.
Az apai nagyszüleimet nem ismertem, az anyai nagyszüleim viszont felnőtt koromig velem voltak. Tavaly nyáron vesztettem el a nagypapámat, ő az első szerettem, akitől búcsúznom kellett, és egyben az is, aki kettejük közül közelebb állt hozzám. Hálás vagyok a sorsnak, mert úgy alakította, hogy volt időm elköszönni Papustól, és mikor elment, nem hirtelen kellett szembesülnöm a fájdalommal.
A hiányzó személy
Többször olvastam már olyan tanácsokat emlékkönyvekbe írva és közösségi oldalakon megosztva is, hogy úgy érdemes élni, hogy emlékezzenek rád, és hiányoljanak. Ha valaki, akkor nagypapám így élt. Nehéz természetű ember volt, de hatalmas szívvel. Az a fajta, akinek mindenkihez volt pár kedves szava, és 78 éves koráig egy nagy, naiv, viccelődő gyerek volt. Nekem Ő hiányzik az asztal mellől. Nem azért, mert ő volt a nagypapám, hanem azért, mert olyan volt, amilyen.
Nem szeretem az ünnepeket, mert kizökkentenek a megszokott világomból. A megszokott világomban nagypapámnak a szívemben van egy helye, gondolok rá minden nap, hálát mondok neki, és ahelyett, hogy sírnék, amiért elment, örülök annak, hogy élt.
De az ünnepek alatt mindig elfacsarodik kicsit a szívem. Nem sírok, nem gyászolok. Még azt sem mondanám, hogy hirtelen hiányozni kezd. Csak valami itt kapargatja a szívem felszínét, hogy Papus, merre lehetsz? Még bent vannak a vidéki szekrényben a ruhái, ilyenkor megölelgetem a kabátját. Nem szomorú érzésekkel, inkább jólesően. Kicsit arra várva, hogy egyszer felveszi még. Erről szólnak az ünnepek, ha nincs már velünk valaki, akit szerettünk, a reményről. Nem az adott ember hiányáról, hanem a szeretet után való vágyódásról. Hogy lesz még kit szeretni, és lesz, aki szeret majd, ugyanúgy. Én sem az embert várom vissza a kabátban - hanem az érzést, amit adott.
A második kép forrása: saját kép és induligy.com
Ebben a cikkben nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
