Műfenyő vagy igazi? Komoly dilemma, ha a karácsonyt és a fákat is szereted

Hóesés, fényfüzérekbe öltöztetett fák, ajándékokat cipelő emberek, mézeskalács és forralt bor illata - mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ráhangolódjak a karácsonyra. Az ünnep viszont számomra valójában akkor kezdődik el, amikor felállítjuk és feldíszítjük a fát.

Minden család maga teremti meg a hagyományát annak, hogy a karácsonyfát meglepetésnek szánja, vagy a kezdetektől fogva a gyerekekkel díszíti fel. Nem tudom, a szüleim kipróbálták-e az első verziót, emlékeim csak a közös díszítésekről vannak. Ahogy a nagymamám megtanítja, hogyan kell cérnára kötözni a szaloncukrot, majd a bátyámmal azon versengünk, ki tud hosszabb füzéreket a fára akasztani.

Ahogy anyuval óvatosan feltesszük a törékeny üvegdíszeket, legvégül pedig a csúcsdíszt, ami évről évre viharvertebb, de persze lecserélni eszünk ágában sincs. Iskoláskoromban a készlet általam készített papírdíszekkel növekedett, amelyek közül otthon már sok elkeveredett, de tavaly meghatódva vettem észre, hogy néhány viharvert angyalka még mindig a fán himbálózik a nagybátyáméknál.

Ahogy sok más apuka, az enyém is bosszankodva szedte szét az összegubancolódott függősort a szőnyegen, és próbálgatta, melyik tönkrement kis izzó miatt nem égett az egész sor. Persze ez a mérgelődés semmi volt a fa beékeléséhez képest, ami elsőre, sőt, másodikra is mindig ferdén állt a tartóban, és addig kellett nyesegetnie a törzsét, amíg anyu elégedett nem lett az eredménnyel.

Nálunk mindig mindenki hozzátett valamit ahhoz, hogy a család karácsonyfája csillogjon és villogjon. Ettől volt számomra értékesebb, mint a Jézuska által hozott fa, amit lehet ugyan csodálni, de csak olyan, mint egy dekoráció, ami szebbé varázsolja a lakást.

Már régen elköltöztem a szüleimtől, de a karácsonyfa feldíszítésének láza gyerekkorom óta semmit sem változott. Volt olyan év, amikor csak pár fenyőágat vagy egy pici cukorsüveg fenyőt vettem - utóbbi azóta is szépen cseperedik a szüleim kertjében -, amióta pedig nem egyedül élek, egy kis fát is veszünk szenteste előtt egy héttel. Beszerezhetnénk műfenyőt is, hiszen ma már kapni nagyon szépen kidolgozott darabokat is, de számomra az nem az igazi, ahogy az valódi fenyőillattal sem vetekednek sem a gyertyák, sem az illóolajok.

Sajnos a lakásunkban nem élne meg a kiültethető állapotot egy gyökeres fenyő, ezért vágottat veszünk, arra azonban figyelünk, hogy honnan. Találtunk egy őstermelő, vidéki kis céget, akik azt az elvet vallják, hogy ne kelljen több fát kivágni, mint amennyi gazdára talál, ezért három oldalról lefényképezve kínálják eladásra a fáikat, és csak azokat szállítják egy héttel karácsony előtt a főváros több pontjára - vagy házhoz, grátisz beékeléssel -, amelyeket lefoglalt a vevő.

Sok természetvédő bizonyára azt mondaná, álszenten állok be a soraikba, ha képes vagyok egy, a kivágással halálra ítélt fát feldíszíteni. Én viszont azt gondolom, ha elkerülöm az őrült vásárlási lázat, és gondosan megválogatom, mit és honnan veszek, egy olyan fenyőfa beszerzésével, amit nem ipari módon, hanem odafigyeléssel direkt karácsonyfának neveltek, nem teszek borzalmas dolgot. Egy műfenyő előállítása mellesleg növeli a szén-dioxid-kibocsátást, míg egy kis fa elnyeli azt, amíg él.

• karácsonyfa
• fenyő
• Lélekprojekt