Így segít az internet a néninek, akinek kiégett a lakása

Az internet szétszakít, atomizálja az egymástól amúgy is elidegenedett nagyvárosi emberek közösségeit. A gyerek nem mennek már focizni, nem horzsolják le a lábukat nyaranta, csak ülnek abban a nyavalyás szobában, és nyomkodják a kütyüket. Ha meg nem ülnek bent, akkor az utcán mennek, mint a zombik, és nyomkodják a kütyüket. Bezzeg a mi időnkben! Nem volt felesleges kütyü, csak a kemény, rideg élet. A Valóság. Nagy betűvel.

De tényleg annyira károsan hat a társadalomra, ha mind többen lógnak sokat a neten?

Egyrészt a "bezzegamiidőnkbenezés" kötelező kör egy bizonyos kor felett, amióta világ a világ, ezt mondják az idősebbek a fiatalabbaknak. Ezt régen sem úszhatta meg senki a rock&roll vagy a tévé megjelenésével. Még előbb pedig az automobilokat hajtó felvágósok kapták meg a szekéren felnőtt nagyapjuktól a magukét, amiért puhány módjára kurblizzák be a robbanó motort, és cipőt húzva feltűnősködnek.

Az internet elterjedésével, a közösségi oldalak népszerűségével és a mobileszközök megjelenésével is feltámadt ez a vita, de ezúttal tényleg érdekes és valóban párbeszédet érdemlő, hogy milyen hatása van a társadalmi kapcsolatokra a jelenségnek. Vajon tényleg egyre kevesebbet törődünk egymással, a kommunikációnk tényleg arra szorult, hogy zombiként megosszunk egy képet ismerőseinkkel, amin vidáman szelfizünk egy hamburgerrel és rozéfröccsel, hogy aztán sírva, tök egyedül fogyasszuk el a vacsit?

Nyilván nem tudom, hogy hosszú távon milyen hatása lesz a társadalomra az internet tömeges megjelenésének, és valószínűleg kutatók és kutatások százaiból lehetne ezt magabiztosan megmondani. Én itt most amellett szeretnék érvelni, hogy azért nem kell annyira megijedni ettől a jelenségtől, sőt.

A nyáron a tágabb értelembe vett lakóközösségünkben kiégett egy idős néni lakása. Pár utcával odébb lakott, nem ismertük, soha nem is láttuk őt, mégis értesültünk az esetről - persze interneten. Ahogy arról is így értesültünk, hogy a néninek mindene odaveszett, ezért maghatározott méretben szüksége lenne ruhákra nagyon gyorsan, hiszen az éjszaka közepén kellett elhagyni a házat. Több százan tudták így meg, kivel és mi történt, több száz potenciális jótevő.

A környékben lakók különböző vonalakon tartják egymással a kapcsolatot, például a kutyásoknak is van külön kis csoportjuk, másoknak levelezőlistájuk. Ezek tagjai valójában soha nem találkoznak egymással, viszont ha már van akár egyetlen közös érdek, egy közös pont az életükben, akkor az ehhez kapcsolódó dolgokat miért is ne beszélnék meg, főleg, ha ehhez nem kell hétfő este hétre mindenkinek a piros padhoz mennie, hanem csak felmegy a Facebookra ott, ahol van.

Ezek az emberek akkor sem találkoznának egymással soha, ha nem lenne internet, vagy nem használnánk erre, de akkor még az életükben egyetlen közös ügyet sem tudnák megvitatni semmilyen fórumon.

Nemcsak a lakóközösségnek tehet jót a közösségi média, de az egyéni emberi kapcsolatokat sem kell, hogy feleméssze. Legalábbis amíg nem lehet webkamerán keresztül meginni egy sört, addig az ember kénytelen elmenni a régi kocsmába, és személyesen találkozni ismerőseivel. De mennyivel könnyebb ezt leszervezni úgy, hogy írok egy üzenetet a nap bármely szakában!

Egy budai étterem teljesen elázott a pár hete lecsapott felhőszakadás miatt – nyilván több is, de ők a neten kezdtek akcióba, hogy megmentsék a vendégek a helyet, kösz, internet! Ha a hely ismét kinyithat, az jókora részben a közösségi médiának köszönhető, ahogy az is, hogy kicsivel jobb véleménnyel lehetünk a világról, az országról vagy a városról. Az étterem megmentéséért rendezett akcióba ugyanis egy konkurens hely is beszállt.

• Lélekprojekt