"A villamost is meg tetszik venni a gyereknek, ha sír érte?" - Kisnyuszi húsvétra

A húsvét közeledtének egyik legbiztosabb jele az eladásra szánt nyuszik feltűnése az aluljárókban. Az őket kínáló alkalmi kereskedők elsődleges célcsoportját persze nem az elvileg felelősebben és hosszabb távra gondolkodó felnőttek jelentik, hanem a gyerkőcök, akikben nyomban feltámad az olthatatlannak tűnő vágy, hogy maguk is egy ilyen pihe-puha kis jószág gazdijának mondhassák magukat, amit kellő nyomatékkal juttatnak kifejezésre. És sajnos mindig akad néhány szülő, aki megunva a hisztériafesztivált, enged csemetéje kérésének.

Aztán elmúlik az ünnep, az állatka érkezése fölötti örömöt pedig felváltja a bosszúság. Fény derül például arra, hogy ami bemegy, annak - milyen meglepő - ki is kell jönnie, és a nyúl, bár alapvetően értelmes állat, nem biztos, hogy a rendelkezésére álló néhány nap alatt maradéktalanul elsajátítja az alomhasználat valamennyi csínját-bínját. Továbbá összeszőrözi a szőnyeget, netán megrág ezt-azt, és éppen akkor nincs kedve a nyunyorgatáshoz, amikor a gazdinak igen, vagy fordítva. Pedig nem kellene sok idő, és sok-sok mókával, no meg persze szeretettel hálálná meg a türelmet és a gondoskodást - ha része lenne benne. Ennek híján azonban sokszor marad a drasztikus "megoldás".

Az állatvédők tapasztalatai szerint a húsvéti nyuszik nagy része évről évre az utcán vagy egyenesen a kukában végzi. Jobb érzésű szülők esetleg beviszik a teherré vált állatkát a legközelebbi állatkereskedésbe: nem lehetne-e valahogy elpasszolni. Egy ismerős eladó ilyenkor meg szokta kérdezni, minek vették meg egyáltalán. A sztenderd magyarázat természetesen az, hogy sírt érte a gyerek. "És ha a villamosért sír, azt is meg tetszik venni neki?" Jellemzően mélységes hallgatás a válasz.

Egy fokkal emberségesebb megoldásnak tűnik az úgynevezett nyúlkölcsönzés - de csak tűnik, hiszen ez valójában nem más, mint az állatok kihasználásának egy szalonképesített válfaja. A rövid időn belüli kétszeri - vagy akár többszöri - költözködés egy embert is megviselne, nemhogy egy nyuszit, akit talán a kelleténél hamarabb szakítottak el a mamájától, és egyébként sem érti, mi történik vele, miközben ugyanúgy vannak érzései, mint bármelyikünknek. Ő egyszerűen csak szenved, míg a tenyésztő - vagy sok esetben sajnos szaporító - pénztárcája vastagodik.

Mindettől függetlenül kevés csodálatosabb dolog van a világon, mint megosztani az életünket egy - vagy több - állatkával, adott esetben tapsifülessel. Ha nemcsak a húsvéti időszakban gondolkodtok, hanem egy teljes nyúléletre kerestek új családtagot, nem muszáj állatkereskedésbe mennetek, hanem örökbe is fogadhattok, például az itt látható mentett állatkák közül, akiknek végre egy szerető gazdira lenne szükségük ahhoz, hogy révbe érjenek. Minden másra ott a plüssnyuszi.

• nyuszi
• húsvéti állatok
• ajándék
• húsvéti ajándék
• állatvédelem
• állatkínzás
• Lélekprojekt