Tiborcz Aliz, Rácz Péter Rikárdó és a pici Raman - Mi a közös bennük?

Vajon mi lehet a bűne egy újszülött kisbabának? A létezése? Menthetetlen idealistaként értetlenül állok azelőtt, hogy néhány apróság már élete első napján a támadások kereszttüzébe kerül. Széttárjuk a kezünket: most akkor még sincs létjogosultsága a tabula rasa fogalmának? Vagy a küzdelmes hétköznapok minden átkot legitimálnak?

Aliz és a megmérgezett Csodaország

Bő két hete hozta világra első gyermekét Orbán Viktor lánya, Ráhel, a pici az Aliz nevet kapta szüleitől. A történet azonban nem ért boldog véget itt, a hírt követő átkozó megjegyzések ugyanis elképesztő dühvel sújtottak le az alig pár órás kislányra. Bár az eszeveszett kommentelés közben nehéz ezt belátni, az örömképtelen feszültség nyilvánvalóan nem a miniszterelnök családjára csap majd le, hanem a saját és a társadalom hétköznapjait mérgezi meg. Ha ugyanis az emberség szemüvegén keresztül nézzük, egy gyermek születése csak a világ legnagyobb csodája lehet, függetlenül az apa, az anya vagy a nagyapa hátterétől.

Elsőnek lenni sem kiváltság

Ennyire erős gyűlöletbeszédet 2015. január elsején, Rácz Péter Rikárdó születésekor is tapasztalhattunk, amikor civilek és politikusok egyaránt forrongani kezdtek a hír hallatán, mely szerint egy makói roma család harmadik gyermeke lett az év első kisbabája. A fiatal szülőket is meglepte ez a hirtelen érkező felindultság, hiszen elmondásuk szerint korábban semmiféle incidens nem érte őket származásuk miatt.

Ha nem éjfél után két perccel, de legalábbis másodikként születik meg gyermekük az országban, valószínűleg csendes örömben élhették volna meg a csodát, ami így keserű mellékízt kapott: a kisvárosi kórházban egy teljesen ártatlan, újszülött kisbaba sírt fel, nyitotta ki kíváncsi szemét, ezzel pedig máris felszínre hozta a sokakban bujkáló frusztrációt.

Idomeni csöppség

Hasonló fogadtatásban volt része a kis Ramannak is, akinek szülei az idomeni táborban rekedtek a görög-macedón határ lezárásakor. Az elsőszülött fiú március 31-én egy kilkisi kórházban látta meg azt a furcsa világot, amelynek olyan káprázatos szépségekkel kellene őt fogadnia! A szíriai kurd család, Nariman és Khaled Isten segítségében bíznak, Németországban vagy Spanyolországban szeretnének letelepedni, hiszen tudják, hogy már három fő életéről hoznak döntést, Idomeniben pedig Ramannak biztosan nincs reményteli jövője.

A menekülők babáit azonban születésüket követően legtöbbször szintén óriási ellenérzés várja a tranzit- és a befogadó országokban. Míg szüleik egy jobb élet reményében akár gyalogszerrel is nekivágnak a több ezer kilométeres útnak, a krízis legkiszolgáltatottabb szereplőivé pontosan a védelmezni vágyott gyermekek válnak.

„Minden emberi lény szabadon születik, és egyenlő méltósága és joga van” - fogalmaz első cikkében az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Majd így folytatódik: „Az emberek ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.”

Egy gyermek születése mindig ajándék a földnek. Legyen bármilyen származású, jöjjön bárhol világra, fogadja őt bármilyen családi háttér, vakítóan csillogó vagyon, puritán lakótelepi panellakás vagy pillanatnyi nincstelenség. Amikor az a parányi szív dobogni kezd, úgyis minden szülő rögvest meggazdagszik.

A cikkben szereplő képek forrása: 
Flickr/Bridget Coila, blog.apimages.com/tag/petros-giannakouris

• baba
• újszülött
• előítélet
• Lélekprojekt