Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? A kérdés, amire gyerekként biztosan volt egy jó válaszod
A gyerekkori álmokra jó emlékezni.
Bizonyára neked is volt gyerekként egy, vagy akár több rendkívül vonzónak tűnő ötleted, hogy mivel is szeretnél foglalkozni, ha majd felnősz. A gyerekkorban szőtt álmok persze nem feltétlenül valósulnak meg, emlékezni azonban már csak azért is jó rájuk, mert ebben a korban még cseppet sem zavarja az embert, ha az elképzelése nem éppen reális.
Vannak olyanok, akik már egészen kicsi korban tudják, hogy mivel szeretnének foglalkozni, így aztán a későbbiek során sem okoz számukra fejtörést a kérdés, hogy merre tanuljanak tovább. Őket mindig is irigyeltem, hiszen én a másik, valószínűleg népesebb táborba tartoztam: azok közé, akik azért nem voltak ilyen biztosak a dolgukban. Végül aztán persze én is döntöttem, de nem az újságírás volt az egyetlen, ami valaha is felmerült bennem.
Mint valószínűleg oly sok kislány, gyermekként például magam is eljátszottam azzal a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha énekesnő vagy táncosnő válna belőlem. Mindkét karrierlehetőség kellően csillogónak tűnt ahhoz, hogy álomként megfogalmazódjon bennem, és mindkettőt szerettem is csinálni: kedveltem az énekórákat, és a táncparketten is jól éreztem magam.
Persze ezek az ötletek - már csak a kimagasló eredmények hiánya miatt is - csupán kósza vágyak maradtak, de azért mókás felidézni őket. Kamaszként egyébként már a ruhák iránt érdeklődtem, és noha sokat olvastam, az írás csupán a felnőttlét küszöbén kezdett el komolyabban foglalkoztatni.