Gonoszanyu és Bezzegapu -A családban kiosztott szerepek sokszor igazságtalanok
Imádott távapukák és kevésbé szeretett anyukák.
Hamarosan megérkezik az őszi szünet. Aztán éppen csak berakjuk a szezon utolsó adag illatos gesztenyéjét és édes-sós zamatos sütőtökét a tepsibe, már küszöbön toporog a Télapó, majd zsinórban a téli szünet, a karácsony és a szilveszter. Sűrűsödnek az események, elszállnak a napok, kevesebbnek tűnik a szabadidő ahhoz, hogy minden flottul menjen az ünnepi időszakban.
A Facebookon ilyentájt az ismerőseim körében furcsa kis posztok kezdenek feltűnni. Ámbár meglehet, hogy csak számomra furcsa, mivel pontosan ismerem a mögöttes tartalmak keserű konzekvenciáit, a ki nem mondott méltatlan szavakat, a szomorkás érzéseket.
Külföldre költözött férfi ismerőseim és az ő gyermekeik tesznek fel különböző képeket és élménybeszámolókat az oldalaikra. Ezek a férfiak elváltak, egyedülállóak, és immáron feleség és gyerek nélkül mentek ki idegenbe boldogulni. Minden hónapban rendesen küldik a tartásdíjat, és noha elméletben vasárnapi apukák, a gyereke(i)ket inkább csak a két nagy vakáción látják személyesen.
Az online távapukák erősen kompenzálnak
Az év többi napjain marad a Skype-, a Viber- vagy a Messenger-kapcsolat. Mivel nem áll módjukban személyesen részt venni a gyerek mindennapjaiban, nevelésében és szeretgetésében, így mi mással mutatnák ki érzelmeiket, mint anyagi kompenzációval. Az online távapukák tehát csomagokat küldenek haza a gyerkőcöknek, idény jelleggel, csupa olyan felesleges és trendi tartalommal, ami megnöveli a presztízsüket az utód szemében.
Tavaszi, nyári, őszi és téli szünetre mindig érkezik a kartondoboz, de télapóra, karácsonyra és húsvétra szintén. Tömve van cukorkával és csokoládéval, divatos játékokkal és menő figurákkal, aktuális mesehősökkel és vicces kellékekkel meg színes kütyükkel.
Így az online távapuka egy csapásra "Bezzegapu" - néhol egyenesen "Szuperapu" - lesz. Anyu pedig - mivel nem áll módjában az anyagi kényeztetés, és amúgy sem szándékozik kókuszillatú hercegnős ajakfényt venni négyezerért - egyből ledegradálódik "Gonoszanyuvá".
Elárasztja a közösségi médiát a látszatboldogság
Tehát amikor meglátom a Facebook-on ezeknek a szélesen vigyorgó gyerekeknek a képét, ahogy eufórikusan posztolják a felkoncolt csomagok dőzsölős tartalmát, nekem azért Gonoszanyu is eszembe jut, és kicsit elszomorodom.
És amikor a Bezzegapuk posztolnak képeket az őket meglátogató csemetéjükről, akkor már szinte felháborodást érzek. A fotókon fejedelmi kajálások önfeledt hangulata látszik, az már mellékes, hogy legtöbbször egy gyorsétteremben. Bezzegapu megveszi a gyerekmenü összes figuráját, míg Gonoszanyu nem - ő ugyanis tologatja az ezreseket összevissza, hogy hó végén is hús kerüljön a gyerek tányérjába.
Gonoszanyu meghasadt lelkivilága
Amíg Bezzegapu 3D-s moziba viszi a csemetéjét, addig Gonoszanyu ezt nem teszi meg - mivel csak álmodozik a 3500 forintos jegy kifizetéséről. Bezzegapu koala formájú sapkát vesz a gyereknek, ami most a legnagyobb divat. Gonoszanyu meg dacosan összeszorítja a száját, amikor a gyerek hisztizik, hogy miért nem hordhatja az iskolában.
Ő ugyanis első látásra észrevette, hogy a sapka átázik, nem védi a kölök fülét, és papírvékony. És nem szeretne egy középfülgyulladást végigszenvedtetni a lányával a tanév kellős közepén. A Gonoszanyuk már csak ilyen elvetemültek.
És már megszokták, hogy a családban az anyának mindig a rossz zsaru szerepe jut. Az apa a jó zsaru, aki kevesebbet, vagy egyáltalán nem követel, akinek kizárólagos privilégiuma az elvárások nélküli majomszeretet, aki soha nem büntet, csak buksit simogat, és aki nem kérdezi ki a leckét. Nála még pattogatott kukorica és nyalóka is lehet a vacsora - mi több, még ő ajánlja fel.
Bezzegapu visszavehetne kicsit
Pedig Bezzegapu jobban tenné, ha kibújna a nagy mellényéből, és levetkezné a hatalmas egóját is. Esetleg nagy néha, miután kijópofizta magát a gyermekével a Skype-kamera előtt, odahívhatná Gonoszanyut is a laptophoz. Feltehetne neki olyan kérdéseket, hogy például: "Szüksége van Zsombinak jó angol foglalkoztató füzetre? Most jelent meg itt kint egy sorozat, nagyon hasznos lenne." Vagy mondjuk: "Küldenék a csomagban három doboz gyerek multivitamint Zsuzsónak, itt egész olcsón hozzá lehet jutni." Vagy ne adj' Isten: "Légy szíves, rajzold körül a gyerek lábát, hogy vehessek neki egy jó hótaposót, meg a magassága is kellene, mert nagyon jó pufi kabátok vannak itt kint. Tudom, hogy otthon aranyárban mérik."
De nem. Nem teszi. Feltételezem, nem azért, mert ki akar tolni Gonoszanyuval. Csupán nem akarja elveszíteni a népszerűségét azzal, hogy ehhez hasonló hasznos holmival lepje megy a csemetéjét. A hétköznapok nyűgei őt nem érintik, az ő viszonyát a gyerekkel az gondtalan ünnepnapok definiálják.
Ő kivételes akar maradni, a gyerek vágyának a tárgya, a népszerű ajándékozó, az örök Mikulás. Ő a szuperhős, aki nem a kellemest köti össze a hasznossal, hanem ő maga a kellemes. Bezzegapunak, vagyis Szuperapunak glória van a feje körül, és nem is mond le semmiképpen erről a rangról.
Egy kis empátia az, ami hiányzik
Sokan most bizonyára felhördülnek, hogy válás és az empátia nem emlegethető egy lapon. Azt azért kiemelném, hogy itt elsősorban nem a két szülő tönkrement házasságáról beszélünk, és nem azokról az okokról, amelyek miatt szétmentek. Nem is a félrelépő vétkesről, aki miatt kenyértörésre került a sor.
A félreinformált és parasztvakító módszerekkel lenyűgözött gyerekről beszélünk, de legfőképpen a frusztrálódó anyukáról. Arról a nőről, aki a saját kicsinységének és kevésségének a megalázó érzetével szembesül minden egyes Angliából, Németországból vagy Ausztriából érkező csilivili csomag láttán.
Arról a nőről, aki pironkodva teszi majd a fa alá a low budget ajándékot a gyereknek, miközben apuci elküldi a futárszolgálattal a méregdrága, teljes és új Star Wars-kollekciót vagy a tök felesleges hiperszuper drónt. Nem mellesleg, ez a nő az ünnep előtt pár nappal valószínűleg kap egy jó nagy gyomrost, amikor kérdezi az exét, hogy nem küldene-e egy kis plusz pénzt karácsonyra, szigorúan a gyereknek, hogy több ajándékra teljen. A válasz ilyenkor az szokott lenni, hogy "Megkaptad a gyerektartást, nem? Abban minden benne van. Te akartál elválni!"
Könnyű elvarázsolni a gyereket, és lekábítani szezonálisan a glamúros ajándékokkal, fancy kajálásokkal, menő programokkal. De helytállni a szürke hétköznapok monoton taposómalmában, színt vinni az eseménytelen hetek lélekölő rutinjába, megküzdeni az egymás után sorjázó befizetésekkel és filléres gondokkal - na, az a művészet. Ennek az önjelölt, autodidakta módon kiképzett, dolgát professzionális szinten művelő mestere a Gonoszanyu.