Szabad kimondani, ha valaki kövér?

Csendes forradalom zajlik a szépségiparban, amit elég közelről figyelek, lévén ez a munkám. A tökéletesnek mondott  testek és arcok mellett lassan-lassan feltűnnek mások is, olyanok, akik eltérnek az átlagtól, vagy éppen a nagy átlagot képviselik. Sokaknak elege van ugyanis abból, hogy éteri, a valóságban nem létező nőket nézegessenek a magazinokban, filmeken, reklámokban.

A nem létezőt pedig szó szerint kell érteni, mert túlretusált, makulátlan emberek a való életben tényleg nincsenek. Az ember mégis hozzájuk méri magát, és ez nagyon sokaknak okoz gondot, görcsölést, szenvedést. Hiába tudja, hogy normális, ha fáradt, gyűrött, ha nem egy modell arca és teste néz vissza rá a tükörből. Cindy Crawford mondta, hogy még én sem nézek ki reggel úgy, mint Cindy Crawford. Ezzel elég sok mindenre rávilágított.

Láthatunk olyan modellt, aki bőrbetegséggel küzd, egy Down-szindrómás lány pedig a párizsi divathéten lép majd kifutóra, miután egy fotósorozatot készített magáról, mert nem volt hajlandó elbújni. Időről időre helyet kapnak átlagos, ahogyan a divatvilágban nevezik, plus size nők a magazinokban, de csak elvétve. Igaz, akkor nagyon kidomborítják, ahogy a smink nélküli címlapokat is, de mindenki tisztában van azzal, hogy ez kampányszerű. Van egy kis olyan íze, hogy tessék megkaptátok, tettünk átlagost is a magazinba, tévébe, reklámba, most már inkább visszatérünk a karcsú és magas emberekhez. A kezdet mindenesetre jó, de még messze a vége, mondhatnánk. De hol lesz a vége?

Nagyon örömtelinek tartom, hogy sokan kiállnak az átlag mellett, megmutatják, hogy a női test lehet striás, hogy heg marad a császármetszés után, hogy nem mindenkinek jelenti ugyanazt a szépség. De van egy kis bibi.

Az angolban body positive-nak is nevezett aktivisták érzésem szerint sokszor átesnek a ló túloldalára, és olyasmit akarnak elfogadtatni, ami a túlsó véglet, és egyáltalán nem biztos, hogy követendő. Valóban jó, ha a kövérségre azt mondjuk, hogy vállald fel, fogadd el magad, szeresd meg a tested?

Ezt a kérdést, és ez persze szigorúan magánvélemény, nem hiszem, hogy esztétikai szempontból kellene megközelíteni. Inkább arra gondolni, hogy az elhízás, nem a teltség vagy a plusz öt-tíz kiló, hanem a kövérség egyszerűen nem normális. Fent a két példa a túlsúlyra és a teltségre. Ég és föld a különbség. Mégis sokan szívesen eufemizálnak, mondván, nőies, formás, telt. Szép szavak, de felesleges finomkodás.

Tényleg érdemes olyanra buzdítani az embereket, amiből később bajuk lehet? Egy pillanatra csak helyettesítsük be az elhízást mondjuk a dohányzással, és máris érthető lesz a dolog. Ki kell állni valamiért, ami tüdőrákot okoz? Ami évekkel rövidíti meg az életet? Ugye, hogy nem. A kóros elhízás hasonló problémákhoz vezet. Éppen ezért tartom veszélyesnek a body positive mozgalom átfordulását fat positive-ba. Mert a kóros elhízásban egy idő után nem lesz semmi pozitív.

• modell
• plus size
• testkép
• elhízás
• Lélekprojekt