Van olyan nő, akinek a konyhában a helye - De csak ha ő dönt így
Tényleg nincs semmi különbség a nők és a férfiak között?
Manapság tojáshéjon lépked az, aki állást foglal napjaink talán legkényesebb témájában, a nemek kérdését illetően. Vannak, akik túlzásokba esve hirdetik a nők és férfiak közti egyenlőséget, mások álláspontja egészen szűk látókörről árulkodik.
A szélsőséges vélemények azonban mindkét véglet esetében veszélyesek, hiszen "a nőnek a konyhában a helye" kijelentés éppen olyan káros és téves, mint azt állítani, hogy férfi és nő közt nincs semmi különbség.
Ha valaki kimondja, hogy bizony mások vagyunk, azt rögtön szájára veszi a média, és a lehető legagresszívebb módon támadják a genderelmélet elkötelezett hívei, figyelmen kívül hagyva, hogy az egész érvrendszerük irracionális.
Kétségtelen, hogy van még hová fejlődnünk az egyenjogúság terén, de szerencsére a helyzet sokat javult az elmúlt évtizedekben, ám az utóbbi időben egy olyan útra lépett az ügy, ami teljesen rossz irányba tereli az eredeti elképzelést. A hiba az egyenlőség fogalmának félreértelmezésében keresendő, mert ezt a szót sokan összekeverik a teljesen mást jelentő egyformasággal.
Az egyenlőségnek ideális esetben arról kellene szólnia, hogy nemtől függetlenül mindenkinek joga legyen szabadon dönteni arról, milyen utat választ, és ezért ne marasztalják el nyilvánosan a közvélemény leghangosabb szószólói.
Senkinek semmi köze hozzá, ha egy nő a karrierépítésre teszi fel az életét, és csak később, vagy egyáltalán nem szül gyereket - de ugyanúgy senkinek nincs joga beleszólni, ha inkább a családjának, a ház körüli teendőknek szenteli magát, és az anyaságot választja főszerepnek.
Ez persze igaz a férfiakra is: még mostanában is ferde szemmel néznek arra a családra, ahol az anya visszamegy dolgozni a szülés után, az apa pedig otthon marad a kicsivel, pedig ez is egy járható út, és sokaknak a legkedvezőbb döntés.
Valóban módosultak a szerepek, főleg a múlt században, de az eredendő, elemi különbségek ettől nem változtak: a nő ugyanúgy nőnek születik, a férfi pedig férfinak, más testfelépítéssel, más lelkivilággal, és tudományosan bizonyított tény, hogy eltérő gondolkodással is.
Bármilyen túlhaladottnak hangzik, az ősi ösztönök is különbözőek a nőknél és a férfiaknál. Lassan már egyenesen konzervatív felfogásúnak tartják azt, aki szerint csak a nők képesek a szülésre, a férfiaknak pedig legtöbbször jobb a fizikuma, pedig ezek cáfolhatatlan tények.
Be kell látni, hogy nincs ezzel gond, hiszen pont ezen különbségek miatt maradhatott fent az emberi faj, és fontos lenne, hogy akik az egyenlőséget hirdetik, ne úgy tegyék ezt, hogy közben fejüket a homokba dugva meg akarják tagadni a nyilvánvalót: nem vagyunk, és soha nem is leszünk egyformák.