Imádják a felnőttek, van is rá okuk: színesebbé teszi az életet - Németh Lilla írása

Bizonyára emlékszel még gyerekkorodból a kifestőkre, amiknek az volt a lényege, hogy tetszőleges színekkel új életre keltsd az előre megadott figurákat. Pontosan ugyanezen az elven működnek a felnőtt színezők is: mindössze annyi az eltérés, hogy a kedvenc mesefigurák helyett gyönyörű, részletekben gazdag grafikákat kell kiszínezni.

Engem mindig is elbűvöltek a színek, és mivel a rajzolás a hobbim, szinte elkerülhetetlen volt, hogy magába szippantson az új őrület. Kiskoromban valósággal megigézett a színes ceruzák látványa, de még ma is ugyanúgy tudok lelkesedni értük. Amikor megtudtam, hogy létezik felnőtt színező, természetesen azonnal szerettem volna magamnak is egyet, és ahogy újra és újra eljátszottam a gondolatával, csak még jobban vágytam rá.

Egészen az elmúlt karácsonyig kellett várnom, ekkor vehettem kezembe az első saját példányomat. Nagy boldogság volt, amikor letéptem a csomagolópapírt, és egy felnőtt színezőt pillantottam meg alatta, ebből is látszik, hogy egyszerű apróságnak is mennyire tud örülni az ember. Még aznap ki kellett próbálnom: rögtön előástam a régi színeskészletemet, és máris nekiestem a legszimpatikusabbnak tűnő oldalnak.

A téli szünet tökéletes lehetőséget adott arra, hogy kedvemre hódolhassak újdonsült szenvedélyemnek. Kisgyermekeket megszégyenítő buzgósággal színeztem ki a még fehér részleteket, gondosan megtervezve, hogy melyik helyre milyen szín kerül. A családtagjaim csak azt látták az egészből, hogy már megint rajzolok. Ilyenkor mindig helyreigazítottam őket, hogy csak színezek egy kicsit, mintha ennél természetesebb elfoglaltság nem is létezne.

"Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem." (Kosztolányi Dezső)

• színek
• hobbi
• rajz
• Lélekprojekt