Farsang 30 évesen: jobb, mint gyerekként?

Öt évig voltam nyúl. Öt egymást követő évben. Háromtól hétéves koromig. Nem mondhatnám, hogy különösebben zavart ez az egyhangúság. Talán úgy éreztem, ha farsang, akkor elő kell húzni a füleket meg a fenékbojtot a szekrény mélyéről.

A többiek előtt se volt annyira ciki az örök nyuszi, mert csak két évet jártam a Kis utcaiba, kettőt meg a Landorhegyi oviba. Az összesen négy év. Az ötödikben pedig még utoljára el lehetett sütni a jelmezt a suliban is.

Hogy ilyen hosszú életű volt a maskara, az nagyrészt egyszerűségének, az alkatrészek könnyű cserélhetőségének volt köszönhető. Az egész nem állt másból, mint egy fehér pólóból, vastag, bordázott fehér harisnyanadrágból - amit évente kellett cserélni, ennek megfelelően átvarrni a bojtot a tavalyiról az aktuálisra -, és egy fehér sapkából, ügyesen ráeszkábált, drótból hajlított fülekkel - melyeken fehér nejlonharisnya anyaga feszült.

Jó, szóval anyu nem bonyolította túl ezt a jelmezkérdést, de nem hiszem, hogy problémáztam miatta, esetleg helyrehozhatatlan lelki törést okozott volna. Valahol azonban mégiscsak nyomot hagyott bennem a dolog, mert felnőtt életem során több farsangon húztam jelmezt, mint gyerekként. A füleket persze sohasem öltöttem újra magamra.

Voltam cowboy, tündér, kalóz, Kleopátra, viking, utcalány... És minden évben nagyon élveztem! Nemcsak a bulit, magát a készülődést is. Hiszen a farsangnak ez a része gyerekként jórészt a szülőkön múlik. Mióta viszont felnőttem, végre magam álmodom meg a jelmezemet, és csak rajtam áll, hogy sikerül-e megvalósítani.

A 2015-ös énemet még nem gondoltam ki, pedig tény, hogy már nagyon szorít az idő. Lassan meg kellene terveznem, milyen és mennyi anyag kell a jelmezhez, meg tudom-e varrni, vagy inkább találjak ki valami egyszerű - pizsamanadrágból, körömlakkból és kenderkócból megvalósítható - dolgot.

Az is nagy kérdés ilyenkor, hogy a kiegészítők beszerzése mennyire könnyű feladat. A cipő a kedvencem: azt valahogy mindig el kell ügyesen rejteni, mert sosem passzol igazán a jelmezhez. Vajon most is heteken át róhatom a téli utcákat az apró, de annál nagyobb jelentőséggel bíró alkatrészek után, esetleg ráadásként egy vagyonba kerülnek?

A lelkes készülődés során minden évben meglepődöm, hogy parókát, tündérszárnyakat, vikingsisakot venni nem annyira olcsó mulatság, hogy extra miniszoknyára be lehet ugyan ruházni azzal a felkiáltással, hogy tudom én azt hordani hétköznap is, de hát nyilvánvaló, hogy nem fogom.

Lehet, hogy idén előkerítem a nyuszifüleket? Több mint 20 éve nem láttam őket…

• nyuszi
• farsang
• jelmez
• Lélekprojekt