Egy kupon, ami ingyen a tiéd lehet: mit kapsz érte cserébe?

Kétféle ember létezik. Olyanok, akik még nem jöttek rá az én-idő fontosságára, és olyanok, akik már rájöttek, és ennek megfelelően is élnek. Én valahol a kettő közt vagyok: aki már rájött, és próbálja tudatosan úgy fabrikálni a napját, hogy ez a bizonyos én-idő szerepeljen benne. Mert ha nincs ott, akár napokig vagy egy hétig sem, megérzem a hiányát.

Talán te is voltál már úgy, hogy tetted a dolgod nap mint nap, szaladtál a mókuskerékben, ahogy csak az erődből telik, és egyszer csak azon kaptad magad, hogy valami nem oké. Fáradtság, levertség, ingerültség, negatív gondolatok telepedhettek rád, és neked fogalmad sem volt, mi a bajod.

Sajnos furán működik ez a dolog az életben. Mindennap azon van az ember - legalábbis optimális esetben -, hogy minden jól alakuljon. A magánélet, a munka, a pénzügyek - legyen minden a helyén, hogy azt érezhessük, hogy minden rendben van. Csakhogy amíg ezen dolgozunk, észre sem vesszük, hogy éppen így nem lesz minden rendben. Felhasználunk minden lehetséges energiát és kihasználunk minden lehetséges másodpercet, futunk, sietünk, kapkodunk, törekszünk, nem állunk meg, mert egyrészt magunktól várjuk el a maximumot, másrészt ma, 2015-ben tőlünk is azt várják, mindenhol.

Világmegváltó ötletem nincs, hogy ezt miként lehetne megváltoztatni. Sajnos olyan időket élünk, amikor az élet dupla sebességgel szalad mellettünk, mi pedig levegő után kapkodva próbáljuk követni. De mondok valami fontosat: ezért van szükség az én-időre.

Hogy mi az az én-idő? Az én-idő mindenki napjában ott van - a tiédben is - mint egy beváltható kupon, csak nem mindenki él a lehetőséggel. Ne úgy állj hozzá, hogy emiatt kiesik fél óra, kiesik egy óra. Az én-idő kell.

Terjedhet tíz perctől több óráig is, mindenki a lehetőségei szerint élhet vele. Három szabály van csak: ilyenkor senki másra, csak saját magadra figyelj, olyasmire kell fordítanod az én-időt, ami kikapcsol, ami örömet szerez, és sohasem szabad magadtól sajnálnod, hovatovább lelkiismeret-furdalást érezned miatta.

Teljesen mindegy, hogy fogod magad, és leülsz egy teával, keksszel meg a kedvenc könyveddel egy csendes sarokba egy órát olvasni, megnézel egy jó filmet, amit te választasz kedved szerint, beülsz a cukrászdába, kérsz egy hatalmas kehely fagyit, és bámulsz a semmibe, sütsz egy süteményt hobbiból, vagy tíz perc alatt kilakkozod a körmöd a hangulatodhoz illő színre: az számít, hogy engedd ki a gőzt, és töltődj! Töltődj magadért! Nem önző dolog, hanem normális, hogy erre szükséged van. De ha ez nem nyugtat meg, gondolj bele, hogy másokért is teszed, amit teszel. A gyerekeidért, a párodért. Ha te jól vagy, az nekik is jó.

Merengj el, végy egy nagy levegőt, és merülj el a gondolataid tengerében, nézz körül a lelked legalsó fiókjának mélyén, hagyd el az életed kicsit, és utazz a regény világába, amit olvasol, éld bele magad a kiválasztott filmbe - vagy ne gondolj semmire, ha éppen az pihentet.

Az én-idő, ha letéped a kupont, ami minden egyes napodban ott van lehetséges opcióként, kiegyensúlyozottabbá, pihentebbé, boldogabbá tehet. Ne hagyd elkallódni saját magad a kőkemény mindennapokban, hiszen éppen te vagy az, akitől azt várod, boldoguljon a kihívásokkal, tegye oda magát mindennap. Segíts magadnak az én-idővel! Azon kapod majd magad, hogy ez az idő valóban nem áldozat volt, inkább a hiányzó láncszem ahhoz, hogy minden rendben legyen.

Nos, letéped a kupont? Fogadjunk, hogy már tudod is, ma mihez lenne kedved!

• Lélekprojekt