E-book vagy papírkönyv? Én mindkettőre igent mondtam, és nem bántam meg

Amióta megjelentek a boltokban az első e-book olvasók, azóta szélsőségesen megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon ezek a karcsú digitális készülékek jót vagy rosszat jelentenek-e a papírra nyomtatott könyvek jövőjére nézve. Habár a legtöbb technikai újdonságra kifejezetten kíváncsi vagyok, kezdetben mégis meglehetősen szkeptikus voltam az e-book olvasók nyújtotta élménnyel kapcsolatban. Végül aztán kellemesen csalódtam, ám ez nem jelenti azt, hogy a könyveket nem imádom továbbra is nagyon.

Mielőtt kifejtem a Kindle-lel kapcsolatos tapasztalataimat, egy pillanatra visszalépek a múltba, hogy tisztázzam a könyvekhez fűződő szoros viszonyomat. Gyerekkoromban egészen fiatalon megszerettem az olvasást, és mivel az Y generáció tagjaként a kilencvenes évek első felében még nem jutott el hozzánk az internet, gyerekkoromat analóg környezetben töltöttem. Számítógépünk már volt, és kikapcsolódásképpen órákon át képes voltam játszani például a Diablóval, esténként viszont a könyvekbe temetkeztem.

A filmeknél még jobban magával ragadott az olvasás semmihez sem hasonlítható élménye, egy kis túlzással pedig azt is mondhatnám, hogy fetisizáltam a könyveket. Rendszeresen eljártam a paksi könyvtárba, a kedvenc regényeimet és versesköteteimet mégis birtokolni akartam. Pillanatok alatt elhatalmasodott tehát rajtam a gyűjtőszenvedély is, ami a mai napig nem csillapodott: kedvenc olvasmányait azóta is szeretem a polcomon tudni. Ennek köszönhetően házi könyvtáram meglehetősen termetesre duzzadt, aminek általában költözéskor iszom csak meg a levét.

Szeretem, hogy könyvek vesznek körül, hiszen így tényleg a Gutenberg-galaxis részesének érezhetem magam. Miközben az elmúlt évek során hazánkban is rohamosan elterjedtek az e-book olvasók, csak meglehetősen későn jutottam hozzá az első Kindle-ömhöz - édesapám születésnapi ajándéka volt. Sokáig azt gondoltam, hogy egy ilyen digitális kütyün megsemmisül az olvasás és lapozgatás különleges atmoszférája, aztán amikor az első regényt kezdtem el rajta olvasni, pár perc alatt beszippantott a különleges élmény.

Egyrészt egy e-book olvasó hibátlanul simul az ember tenyerébe, ami kifejezetten kellemesen tud esni ahhoz képest, amikor mondjuk Jonathan Franzen valamelyik hatszáz oldalas és a súlyát tekintve elég nehéz regényét próbálom a mellkasomon egyensúlyozni. Hozzáteszem, notórius fekve olvasó vagyok, ülve csak a vonaton vagy buszon olvasok, akkor is kényszerből. A másik kellemes meglepetés az volt, hogy sokkal gyorsabban olvasok e-bookot, mint papírra nyomtatott könyvet, ami szintén nem elhanyagolható tényező, amikor az embernek kevés ideje jut a betűkbe temetkezni.

Az e-book olvasóm tehát hamar elvarázsolt, pedig eleinte tényleg nem akartam megszeretni. Azóta szenvedélyes Kindle-mániás lettem, a Paperwhite típusú készülék legnagyobb előnye, hogy már a kijelzője is világít, tehát ha mondjuk a barátnőm aludni akar mellettem, nem kell őt a pihenésben az éjjeli lámpa fényével zavarnom. Az egyik legtöbbször hangoztatott kifogás az e-book olvasókkal kapcsolatban, hogy a digitális kijelző elfárasztja a szemet, és össze sem hasonlítható a papírra nyomtatott mondatok olvasásával - erre viszont hamar rájöttem, hogy nem igaz, hiszen a kijelzőn megjelenő betűknek semmi zavaró vagy a szemünket fárasztó digitális aurája nincsen.

Most már ott tartok, hogy ha lehetséges, akkor prózát kizárólag e-bookban vásárolok. A magyar e-book kiadás még nem zárkózott fel a nyugati országok tendenciához, de manapság már elég sok hazai kiadó a papíralapú változattal szinte egy időben piacra dobja digitális formátumban is a könyveit. A Kindle-öm tárhelyén szépen gyűlnek a digitális kéziratok - ám mindez nem jelenti azt, hogy az e-book olvasóm teljes mértékben kiszorította volna az életemből a klasszikus könyveket.

Verseket ugyanis képtelen vagyok digitális formában olvasni, ahogyan egy több száz vagy ezer címszót tartalmazó enciklopédia is önfeledt lapozgatásért kiált. A képeskönyvekről, exkluzív kiadványokról és képzőművészeti albumokról nem is beszélve - ezeket szintén könyvalakban veszem meg és olvasom el. Mert habár megszerettem az e-book olvasókat, a klasszikus olvasás élményéről sem tudok lemondani. Ez így van rendjén, nálam így került egyensúlyba az e-bookok és a könyvek olvasása. Ezért azt tanácsolom mindenkinek, aki egy kicsit is irtózik az e-book gondolatától, hogy próbálja ki, mert nem fog csalódni. A papíralapú olvasás élményéről pedig senkinek nem kell lemondania csak azért, mert vásárol magának egy e-book olvasót.

• olvasás
• könyv
• Lélekprojekt