Mikor hallgattad meg utoljára a gondolataidat?

Szeretem a csendet, és szükségem is van rá. Persze van, hogy én is zenét hallgatok munka közben vagy otthon a reggeli készülődésnél, de egyáltalán nem igénylem, hogy állandóan valami zaj legyen körülöttem, menjen a TV vagy a Youtube, a hangoskodó kirándulóktól pedig egyenesen kiütést kapok.

Muszáj mindig valaminek szólnia?

Éppen ezért borzasztóan tud zavarni, ha betérek egy üzletbe, ott üvölt a zene, és ebben nem csak annak van szerepe, hogy igen ritkán találkozik az én ízlésem az üzletvezetőével vagy eladóéval. Egyszerűen nem értem a hangerőt. Tényleg szükséges, hogy üvöltenem kell, ha szeretném megtudni, hogy 36-osban is van-e az a fekete cipő?

Ugyanígy nem vagyok oda, ha strandon sem a hullámokat, hanem mondjuk a Music FM-et kell hallgatnom, ezért is imádom a Sportuszodát, semmi zene, csak madárcsicsergés, a vízilabdameccsek jelzésére pedig fel van készülve az ember. És ha már Margitsziget, valószínűleg az apró kisebbséghez tartozom, aki nem szereti, hogy Andrea Bocelli üvölt a sziget elején lévő körforgalomtól a régi kaszinó utánig. 

Sokszor gondolkodtam már azon, hogy miért zavarja az embereket a csend. Egy wellnesshotelben mesélt a személyzet az úgynevezett relaxszobáról, ahol teljes sötét és csend van. Az emberhez semmilyen visszajelzés nem érkezik a környezetéből, csak és kizárólag a saját fejében létező dolgokkal lehet elfoglalva. Van, aki két perc után kimenekül.

Pedig érdekes kikapcsolni az egyik érzékszervünket, és a többit felerősíteni. Nem véletlen, hogy olyan népszerű volt a Láthatatlan kiállítás, hiszen ott kiéleződött a hallás, a látás, az ízérzékelés és a tapintás. A hangok kikapcsolásával azonban a gondolatok is hallhatóbbak, nem véletlen a mondás, hogy ebben a zajban nem hallom a gondolataimat. Az állandó zaj szerintem sokakat megakadályoz abban, hogy letisztázzák magukban a dolgokat, akár egy nap végén, akár egy nehezebb időszakban. A belső hang sokszor segít, csak ne nyomja el semmi.

• zene
• csend
• Lélekprojekt